Kérdezte tőlem tegnap
Egyik fiatal klubtag:
Fáj-e, s milyen a halál?
Én nem vagyok avatár,
Sem jós, vagy boszorkány,
Nem dalolok, mint csalogány,
De ismerem a halál felé
Vezető széles, tömeges utat,
Melyen az ember kutatja a múltat:
Vajon mit rontott végleg el,
Mivé lett, s más miért ünnepel,
Mikor néki nagy a bánata,
Elviszi a ...

Adj már csendességet, lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
veszteségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával
váltottál meg,
Kinek érdeméért most is ...

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a' föld lészen alsó.

Furcsa hangulat érint meg, ahogy a régi temetőt járom.
Fejem felett terebélyes fák haldokló lombkoronája tekint rám,
Lábam alatt zizegnek az elmúlást idéző, lehullott levelek.

Járatlan bozótos rejtekében megsüllyedt, ledőlt síremlékek,
Melyeket átharapott az idő vasfoga, s melyek névtelenül rejtik
Előlünk, hívatlan látogatók elől a bennük ...

Melyik kerekedik felül végül a
test és a lélek örök küzdelmében?
Melyik oltja ki végleg a másikat?
(Ha lekerül a bilincs a rab kezéről
még sokáig égeti azt hiánya.)

Ez járt a fejemben, amikor üres lett a kagyló,
s hangod elhalt az éterben csak a
foglalt hang lüktetett tovább.

Test és lélek? Miért gondolom most mégis
hogy a ...

Milyen kegyetlenül kopognak a szavak,
ahogy kimondjuk: Nincs.
Nincs, és nem is lesz már soha többé.
Nincs, mert a Van az pusztán csak hátratekintés,
kétségbeesett ragaszkodás egyre távolodó,
letűnt idők emlékeihez.

Zsigerekig hatol a fájdalom,
hogy a jelen a Nincs,
a jövő a Nincs, az élet a Nincs, s a
Van valahol nagyon messze ...