Szemfedőre várva...





Mélyben - koromsötétben élek,
ilyetén nem látjátok arcom.
Vétkesnek, rejtélyesnek véltek,
noha értetek vívtam harcom. ...

Pusztító vihar tombol odakint
csörtet a szél, süvít szüntelen
ablakomon egy árny nekem int
elmém harcol a rémképek ellen
forgolódok, szemem nem nyíl ki már
itt a vég, elsodor ez az ár
eltévedtem az álmok tengerében
éltem s haltam démonok kezeiben.

Közeleg a saroglya,és rákerül több lélekruha.
Utolsó útjára indulnak a testek,lassan nyikorog Szent Mihály lova.
Jól ismert út ez,szomorúság kereke vágta,bánat könnye,és hamisak köpete áztatta föld ez.
Temetőnek kapuja nincs,már rég megette a rozsda.
Nyitva halandóknak,és túlvilági utazóknak.
Nyitva azoknak is kik itt maradtak,a két világ közt ...

Vár rám a halál....


Ábrándozom: bárcsak
lennék láthatatlan.
Elképzelem: bárcsak
lennék közelében.
Örvendenék,ha nem lenne
járhatatlan út
kicsiny szívéhez,
s lennék közepében.

Nekem Ő a ragyogó
...

Millionyi évnek tengernyi fénye,
kinn a sötétben,virrasztunk értük.
Mi még megértük,lehet,hogy értjük.
Amiért éltek ,talán megérte?

New Yorknak fényét,nyújtja sok gyertya.
Apáink sirját,az eső mossa.
Köveken moha,nem feledjük soha.
Az élet nélkülük igen mostoha.

Szálljon áldás maroknyi földre.
Amivé szivük,lelkük ...

A temető sírkövein nyugtatom hátam,
Elhaló gondolataim bírálatában,
S mérgező tüskékkel tépi széjjel
Minden elérkező hosszú éjjel
Az érzés az álom, melyben melletted állok,
Karjaimban tartva csak egyre többet várok,
S szívem már csak remélni tud egy csodás álmot
Bár kevés lesz ez is hogy megváltsd a világot...

Élnem kell, ...