Lassan, lassan, mint a tábortűz lángja:
lobog, lángol, ég, parázslik...hamvad...
Figyeld: amint létednek dagálya,
ömlik, áramol, folyik, csergedez, apad...

Sötétség.

Nincsen több hajnal.
Nem ver a szív. Nem lát a szem. Nem fog a
kéz.
Elenged a lét egy könnyű sóhajjal.
A lélek vaksötétbe vész.

Néha azt hisszük elvesztettünk valakit,
pedig nem csak máshová került,
néha úgy érezzük elvettek tőlünk valamit,
és szívünk mély gyászba merült.

Bár igaz fizikailag nem lehet velünk,
Bőrünkön érezzük nap mint nap hiányát,
de valamiért mégsem engedi el lelkünk,
és napról napra újra őrizzük álmát.

Tettei és vágyai, ...

Elmúlt a perc, hogy meggyónjam bűneim,
most ellenem fordulnak mind eddigi tetteim.
Szólnék hozzád de a szemed már csukva van,
én csak némán átkozom magam.

Tehetetlen eltelt búcsú nélküli percek,
fájóan lassan egyre csak telnek.
Soha nem mondtam el, már hiába a szó,
mindez már vissza nem fordítható.

Nem mondtam mily fontos vagy ...

Egy bulizós estének indult,
a kocsiban hangos zene szólt.
Négyen a discoba indultak betépve,
de csak egyikük szállt ki élve.

A kórházban arra ébredt fel,
hogy tettéért bíróságon felel.
Tükörbe többé soha nem nézhet,
és nem azért, mert arca összeégett.

Bár az lenne a legnagyobb baja...
Menyasszonya fekszik mellette ...

A halál mindig értelmetlen,
valószínűtlen jön el véletlen.
De miért éppen egy gyermekért,
hiszen ő még oly keveset élt.

Éppen, hogy csak megszületett,
ezen a világon oly keveset lehetett.
Néhány óra csupán mit itt tölthetett,
oly sok mindent meg nem érhetett.

Még oly sok mindent nem érthetett,
még oly sok mindent nem ...

Van amit sohasem felejtünk

Egy kedd reggelen mentél el, elengedted kezem, többé nem fogod már,
egy kedd reggelen mentél el, azóta sincs senki, ki engem haza vár.
Azóta a magány tengerének hullámai nyaldossák lelkemet,
melyek néha viharos erővel szorítják össze szívemet.
Néha csillapodik néha enged az ár, megkíméli lelkemet,
de ez nem ...