Mások titkait őrzöm, azokét kik valaha éltek,
mások szenvedéseit élem át, mindazt amitől valaha féltek,
álmaik melyeket féltve őriztek már csak bennem élnek,
könnyeik melyek arcukat mosták már csak az én szememben égnek.

Titkaikat őrzöm hűen, melyeket reám bíztak,
álmaimból felriadva hallom, milyen kétségbeesetten sírtak.
Keserves hang, ki hallotta már elfelednie egy élet is kevés,
ki látta őket, amint meggyötört arcukra kiül a szenvedés.

Azok kik látták nem felejtik el megbecsülni ezt a rövidke életet,
minden percét szebbé tenni, megosztani mással amíg lehet,
szeretni önzetlen, megbocsájtani ha kell, hátrahagyni múltjukat,
mi értjük csupán kik ismerjük életüket megmérgező szörnyű titkukat.

Budapest. 2006.02.12.