Versben és európai stílusú haikuban…

Ami elmúlik,
Az már az idő foglya.
Élet időharc!
*
Kincses ládika
A múlt, nagy időzárral…
Van jövőidő.

A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen,
Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen.
Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen…

Az idő ...

A tengeri vihar fölvette torz arcát,
És lehet, hogy a gyűlölet hatotta át,
Mert fékeveszetten tombolta ki magát.

A vihar annyira heves volt, hogy nem jutott szóhoz,
Vert, fújt, csapkodott, esett, hasonló depresszióhoz...
Aki hajón voltak imádkoztak, mindenhatóhoz.

Ármány volt a többnapos ember ellenes vihar,
Megfejteni senki nem tudja, hogy ez mit ...

Gyermekei a Csendnek
jöttek, s mesébe mentek.
Közben a som beérett.
Bokrokon színe vérzett.

Kőtestű tölgyfák álltak.
Kéklett égbolt-vasárnap
templom, s lengett lemondó,
hit-hintás, halk harangszó.

Az estém készült bennem
árnyjáték-félelemben.
Madárszem csillagének
várta, hogy égre léphet.

A hegy meg holdját ...

Szívembe beleégett nyomok, mit itt hagytak az esztendők,
Emlékek lángolnak a sírban, mik soha nem felejthetők
Lelkembe végleg beleékelődtek, mint sárba a lábnyom,
Mély érzés szálldogál bennem, és repül gyönge angyalszárnyon.

Nem történhet meg már, mi egykor maga volt a boldog mosoly?
Elhalt örömnek fája, földjéből nőtt ki a bú, s oly ...

Ma először indultam ,úgy el,
hogy nem érkeztem meg hozzád
Ajándék helyett mécsessel,mert
otthonod a síri világ
Tavaly még az ódon falak között
emlékek cikáztak
Vágytam téged hallgatni
miképpen üzensz a világnak
Tisztán ,mint a patyolat
óramű pontossággal
Idézted a gyermekkorom
nagy szeretettel lánggal
Miképp vártad ...

Már nem vagy itt velem, emlékezem......
Együtt cseperedtünk, lett pár közös titkunk.
Hiába sírok halkan, már nem vagy velem,
Nem fogod kezem, nem állsz mellettem.


Mindig megérezted, ha baj van.
S minden vigasz és ölelés,biztatás
Amit tőled kaptam,
Lelkemet nyugtatta.


Mindet elrejtettem mélyen a szivemben,
Hogy visszaölelhessem ...