Szűk udvaron bontogatom
vágyaim vitorlavásznát.
Érzem a végtelen vár rám
angyal kísér lépteimen -
utcán, téren ott van velem.

Déli vad tengeren járnék,
ahol fény terem, nem árnyék.
Ott vásznat lehet bontani:
tágas térben nyíljanak
lelkem borostyán-álmai!

Előttem irigy kerítés áll,
mögöttem vad, konok hegyek.
Félek, végleg itt rekedek.