Ágyam fölött
búcsúzva
keringett
békém
hitem,
nem éreztem
szeretetet
csak egy
maréknyi
gyűlöletet.
Reményvesztetten
vártam a
holnapot,
de
estére ott gomolygott
a kegyetlen
fájdalom.

Májusban egy szép esti napon
Valaki kopogott az ablakomon.
- Ki az? Kérdeztem, és ajtómat kinyitottam.
Kaszával kezében, az arcát nem láttam,
Ott ált a Halál, fekete, rongyos ruhában.
Suttogta keményen. - Gyere velem!
Bűzös leheletétől rögtön megszédültem.
- Hagyj itt mindent, és ne hozzál csomagot.
Elpazaroltad az idődet, és nem kapsz ...

Nézte magát büszkén a tükörbe,
hogy milyen jól áll neki az új nyakkendője
a régi piros-kék csíkos volt, de elhagyta,
hogy mikor és hol azt már nem tudja.
Az inge is elszakadt, de azt kidobta
csak a tegnapi nap meg az este izgatta.
A fülénél friss karmolás nyoma látszik
maga elé nézve a férfi elmélázik,
memóriája mostanában sokat ...

Lázam volt tegnapelőtt, - s a szobám,
Úgy forgott velem, mintha ültem volna
Egy sebes körhintán!

Úgy éreztem magam, mintha Vidámparkba lennék,
Egyre gyorsabban forgatta lázam
Szobám ringlispíljét.

E ringlispílre ülve, szálltam körbe - körbe
Hajamat lobogtattam a langyos kora esti őszbe.

Úgy rémlett az előttem levő székbe ...

Vannak napok mikor nem küszködöm,
mikor nem állnak kint a küszöbön,
azon démonaim melyek emlékeim emésztik,
s lassacskán mind semmivé enyészik.

Csak bízom csak reménykedem abban,
hogy mások talán nem vagy csak lassabban,
feledik mindazt amit tőlem a betegség elragad,
mit lassanként elvesz míg semmi nem marad.

Bízom, hogy ha ...

Nem küzdök...

Óh, jöjj fájdalom átadom most a testem,
nem küzdök reménytelen ellened többé...
Feladtam már mindazt amit kerestem...
Gyűrj le végre! Nem küszködöm örökké.

Fáradt testem könnyű préda... Jöjj el kíméletlen!
Vess véget a kínoknak végre... Óh, fájdalom!
Te aki kínzol tíz éve már... Ne legyél éretlen!
Látod ...