Itt van egy újabb szakadás,
S jön vele az újabb tagadás.

Valami megállt,
A levegőben hált.

Álomvilágban éltél,
A valóságtól féltél.

Azt hitted, minden oly meseszép,
Hogy is lehetne ez másképp?!

Kerülted a veszélyt.
Pedig jó, a földi lét.

Mindentől óvtad magad.
Ezt, most ne tagadd!

Az ...

Erőltetem a versírást
pedig se örömöm
se bánatom
mire fel e csábítás

Költészetbe menekülök
pedig nincs miért,
de van miért
rímcséplésbe belesülök

Nem a prózát erőltetem
pedig jobban megy
de azt bárki tud
magamat meg így égetem

Eredetit, újat írnék
pedig nincs új a nap alatt
de frisset szívesen ...

Már régóta semmiben
nem vagyok oly biztos,
bevette magát elmémbe
tudásom, mi erősen hiányos

Semmit sem tudni
ez az igazi tudás
csak így lehet kibújni
csak így leszek tudós

Tudni mi nincs
már tudása a vannak
így talált kincs
hozománynak gyatra

A nemtudás tudása
már több mint a nagy semmi
Istennek ...

Október nekem, az évnek
Egyik legszebb hónapja,
Mielőtt aludni térne,
Csodáit elénk rakja.


Gyümölcsökkel csábítgat,
Mint Évát az Édenkertbe,
Ezerszínű levél emel
Sátort föléd egyszerre.


Finoman rezgő levél közt
Átszitál az őszi fény,
Csupa nyugalmat áraszt rád,
Békére lel, aki él.


Mire ...

Mottó: \'Jegyezd fel az égre örök tanulságul:
Habár felül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!\'

(Petőfi S.: Föltámadott a tenger)


Petőfi de nagyot tévedett, mikor azt hitte,
Hogy gálya ...

Mit nekem virág,
mit bűzlő kanáris,
mit nekem éled,
de mit már a halál is?

Életem elrothad
mint beteg világunk,
és segítségért
már hiába kiáltunk.

Hiába tanítanám
népem korcs ifjait,
hiába cinkelném
életük lapjait,

úgyis véget érne
hű tudásuk egyszer,
mert nem mutat az érme
fejre még ...