Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

Mint egy harang, hasít a hang ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad, itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon szól a zeneszó,
csárda előtt kantárszáron pihen a csikó.

Hídivásár minden évben nyitja kapuját,
bemutatóra terelik a szürke gulyát;
gulyás, és a gulyásbojtár pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár - hívó jelre ...

Játszhat a hullám, - mélyben más a tenger.
A felszín látvány. A mély igazabb.
Ha álom sétál narancsligetekben, -
oly könnyen jönnek szépséges szavak.
Lelkendezel a domborodó vázán, -
megtanították, hogy csodálni kell,
s nemesnek hiszed az athéni polgárt,
egy-eszméjűnek bölcselőivel.
Római kard dicsekvő múzeumban..
Tőled is tapsot, bókokat ...

Arab, nem arab, kínarcú halott
minden eszme, mely a Gondolatot
nem tűri meg. Még akkor is, ha győz,
s rabszolgák hátán gőggel ott időz
a trónusa, két dőlő kor között, -
és hirdeti, hogy uralma örök.

Arab tüzek, felülről nézek én
rátok, és nincsen közeli remény
bennem, tudom: a népek ostora
lesz rosszul elhitt Krisztus, Jehova,
Allah, ...

Nem Ő, - egy Óriás, aki akarhat,
vett kezébe kis semmi-forradalmat,

mely kihunyt volna, gyertyaként a szélben,
de így Fény lett, az Óriás kezében.

Az Óriás: Európai Álom.
Kis falvakban született, csillagvárón,

s városszéleken, hol bús ebek néztek
szemébe fáradt, tört-hátú szegénynek,

s hogy naggyá lett tanító ...

Távolból hív a messzeség,
számomra nincs több menedék.
Város zaja, vad rohanás,
örökös harc, civakodás.

Minden mi kell, itt van velem,
a nincstelen kis életem.
Nem csábít pénz, se csillogás:
szabadság kell, és semmi más.

Legyek inkább szegény bolond,
mint más nyakán, gazdag kolonc.
Adjon az ég bárhol helyet:
hogy, ...