Szelek szárnyán repülök az emberek álmán át,
Fiktív valóságom pályáján hol senki sem lát,
Engem, ott leplezem a jellemem,
ha kell nektek,
Percről percre papírra vetem,
szemérmetlen módon,
Az igazat ki mondom,
akkor is ha monoton a tudatom.
A távolba látok, a láthatáron túl járok,
a sötét alagúton is tova szállok.

Mikor megpróbál az élet,
Tested összerándul, élne
Félelem verejtéke arcodon
Mert tudni akarod.

Tudni mi vár rád,
Van még tovább,
vagy nem élhetsz már,
Ki vagy, nekem nem kell.

Mert kényszeríted testemet,
Nem arra kell mennem,
Amerre ráncigálsz engem
Más utat keresek.

De sajnos el nem szakadhatok,
kötődik tudat ...

Hogy menjek haza hozzád
a szabadsággal,
ha egy szót se szólok,
úgyis megkérdeznéd: na, mi bánt?

Azt mondtam \' kell egy kis idő\'
pedig volt Idő,
hiszen van, hiszen minden ami van
az Idő.

Hogy menjek haza
szárnyaló árnyékkal,
úgyis megkérdeznéd: mi a frász?

Azt mondtam: \'kell a magány\',
pedig már elég ...

Szabadságért küzdött az ifju,
S börtönbe dobták, ottan űl,
És meg-megrázza és átkozza
Bilincsét nagy kegyetlenűl.
Bilincse ekkép szóla hozzá:
\'Csörgess, de oh ne átkozzál!
Csörgess, ifjú, csörgésem átok,
Mely a zsarnok fejére száll!

Ugye nem ismersz? a szabadság
Csatáiban kard voltam én,
S épen talán a te ...

Lelkünk mélye templomában,
Áldozatos, szent oltár van.
Az oltáron tüzek égnek,
Mint az örök égi fények.

Minden csillag egy-egy fátum,
Nemzetsors-fordító dátum.
Közülük most egy közeleg,
Szikrázón, egyre közelebb.

Negyvennyolc március-idusán,
Fény suhant át az éjszakán.
Rab népekre ráragyogva,
Csodálatos tavaszt ...

Parissimus jár a Szajna-parton,
trikolor virít, s hatalmas tömeg.
Örömódán vonul, diadalív alatt,
Bastille hős ostromát ma ünnepli meg.

Az Unióból államférfik jőnek,
mert kötelez a történelmi tett.
Évfordulója ímé eljövendett,
Parissimus örül, boldog szerfelett.

Ünnepelj hát Párizs, szép e nyári nap!
A Champs-Elysées ...