Egy érzés talán fájdalom,
Mi lelkem gyakran járja át,
A búskomorság, szánalom
A szívem lassan szúrja át.

A múlt vidám perc, itt a bánat
A most nem számít már,
Az élet képe jéggé szárad
Kísért a halál.

Te várod még a langy tavaszt,
Bár érzed többé nem jön el.
Sebet hideg szél fakaszt,
Meleg többé nem ölel.

Léted gyakran mostoha,
Hisz élted csak egy ócska báb.
A télnek vége nincs soha,
A kocka mindig jár tovább.