Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.

Őszi szél sóhaját, Párizs útjain,
Cserepes ajkaink, vágyak kútjain.
Lidércfény-szerelmet, mit messzeség igéz,
Testi vágy tüzében, héja-nászra kész.

Költő, ki távoli, fenség -, mint Ady..,
S ...

Vihar volt, villámok cikáztak,
koromfekete volt az ég.
De reám holt költők vigyáztak,
meg ne halljam a szél neszét.

Az orkán háztetőket tépett,
szállt a cserép, mint konfetti száll.
Míg verset hallgattam, sok szépet,
hol, holt költők társasága vár.

Ez itt most mind béke-hirdető,
a szellemekből árad égi fény.
Kinn ...

Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék-
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében...

Te cifra szókkal élsz, s poeta nem vagy,
Képben bujálkodol, s poeta nem vagy,
Ömölnek rendeid, s poeta nem vagy,
Phoebust kiáltozod, s poeta nem vagy,
Csók és bor éneked, s poeta nem vagy:
Mi híjad? Értem én: poeta nem vagy!

Jót, roszat érez a barom, de hallgat,
Jót, roszat érez, s elbeszéli az ember;
Jót, roszat érez, s zengi a lant fia.
S ez tűzzel és lobogva, valami
Dagasztja keblét; nem mint a közember,
Ki csak szükségből s faggyal önt panaszt.
S amennyivel az ember több s nemesb,
Mint a mezők lakója: annyival
Több és nemesb a költő, mint azok.

megj. ...