Sétálok nagy terek közepette,
ahová egy nagy elme névjegyét letette.
Színház terem emberekkel teli,
ahol Shakespeare az ír whiskyt vedeli.

Gitárhúrok oktondian tekeregnek az előszobában
valami zagyva dallamot adva,
sétálok komótosan lassan haladva,
bevillannak képek az agyamba szaggatva.

Egy sötét terem ahol a film pereg,
a legjobb ...

Lássatok meg
itt vagyok
vörösen
és fehéren
illatoznak a holnapok.

Lássatok meg,
mert itt vagyok
arcomhoz tapadt tövisekkel
feledve önmaga gyászát
puha ágyban majd meghalok.

Lássatok meg
már itt vagyok
egy asszony, akit akar a vers
térdig koptatott utakon
kezében vándorbot
lila tájakat látott
fáradt ...

Én csak verselek. Festeni, rajzolni nem tudok.
Csak verssorok, strófák azok, amiket adhatok.
De a képekre, amiket e tárlaton láthatok,
csak egyet mondhatok, az alkotónak gratulálok.

Nézzék hölgyeim és uraim ezeket a műveket
és szerezzenek ezek alapján művészi élményeket,
s ha majd innen távozva útjuk máshová vezet,
vigyék el szívükben az ...

Együtt él a zene és a kép
és ontja Ránk mindkettő szépségét.
A kép és a zene ritmusa
egymást kiemeli, aláhúzza!

A képeknek a dinamikája
és a muzsika áradása
tollamat a kezembe adta,
hogy a hálámat leírhassa.

Köszönöm a jó Istennek,
hogy e két nagy élménnyel lepett meg.
Együtt értek a szép ...

Aki verset ír, az a lelkét kitárja,
S a függönyt is elhúzza:
Ki erre jár lássa
A titkait, megmutatja bátran,
Hogy mi és ki vagyon
Abban a szobában:
Ami az ő lelke.
Ám a túlzott kíváncsiság
Csak zavarja persze.
Ezért a falon jelképek vannak,
S csak a nagyon értő látja,
Mi az értelme
Egy-egy szimbólumnak.

Rímek monoton koppannak.
A vonatkerekek kattognak.
A kocsiban verseket olvasnak
hasznára az időmúlásnak.

Manapság ritka, ki verseket olvas,
pedig lélek van a verssorokban.
A költő őszinte érzelmeket ad,
az olvasó értékeket kap.

Az idő gyorsan múlik, a vonat halad.
Értékek cserélődnek órák alatt.
Tehát a vonaton verseket ...