Amikor a Legfőbb Mérnök...


Amikor a Legfőbb Mérnök színe elé járulsz,
S illő tisztelettel,tisztára mosott testtel
Állsz és ámulsz- bámulsz,
Hamar lelohad kíváncsiságod,
Mert az kérik, kérdik:
-Hol van a lelked?
-Hová tetted, netán elvesztetted?
S te előadod,a törpe növésűt, vagy óriásat-
A megőrzöttet,vagy ...

Művész vagyok,
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.

Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.

Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.

Nézek rád mint a tükör,
veled ...

Szétszórt szavaink szikrái
ugye szívekhez szelídülnek?
Mint élet-magvak a jó földbe
a szavaink hazaérnek.

Szétszórt szavaink képei
ugye elmékbe bevetülnek?
Mint örömhírnek az emberek
a szóképnek megörülnek.

Szétszórt szavaink dallami
ugye lelkekben hegedülnek?
Mint lágy akkordok a hangszeren
a szív húrján ...

Sápadt hold, koszos felhők,
könnycseppekbe mártogatott tárogató
sír fel, bánatot rejtő kendő
takar el arcot, hályog hangot.
Rőt lárma lobban, üzekedő,
irizáló melódia tátog, maró
fény hatol át elkenődött árnyat,
foszlányt, szólamot, szótlan árok
mélyén kókadozó, tébolyodott álmot.

Az igazi zene lelkünkben szól,
szebbé tesz, mert elvarázsol.
Dallamai bennünk hatnak,
örömteli szépséget adnak!

S ha egyszer elcsendesül végül a zene,
akkor is bennünk él a múzsák üzenete!
Mert a muzsika, a dallam örökké él
és a művészetről varázslatos nyelvén mesél!

A költő ír, és rendszerint
A ritmusára dobol, a dallamára dalol
Csak úgy, magában,
Egy elfelejtett, vagy soha nem volt dallamot...
Valami cikázik benne:
Meg-meglódul, és újra csak
Az a valami megszületne,
De másvalami meg visszatartja,
A kínlódás az, ami becsap!
A költő ír, a szenvedése
Nem látszik kint, a papíron:
Oda csak ...