Mi a porba hullt költészet?

Szösszenetek egy papíron.
A szavak csodás játéka
mit betemetett egy régi
füzetben múltnak árnyéka.

Bősz rímek roppannak, bölcs szavak koppannak.
Hangulatot adnak e pinceboltozatoknak.
Elbűvölve hallgatjuk ezeket a verseket.
Élvezettel fogadjuk a versélményeket.


Él még a líra! Él még a vágy!
A hangulat csodálatos már!
Versre ihlettek ezek a szavak.
Ezért írtam e verssorokat.

Halász István

A semmiből tör elő
és szárnyakat növeszt
te futnál előle
de ő hív, hogy kövesd.

Elkap, magával ragad
nem szól, csak visz míndig
és ha célt ér betalál
egyenest a szívig.

Írni olyan
Mint lefesteni tájakat.
S ha meg akarok rajzolni
Új életre kelt vágyakat
Csak fogom a tollat, és már
kész is. Mint álmot hajszolni
a sugárzó remény egén
Írni olyan.

Hogyan tudnám megnevezni
elemezni hogy lettél
ha azt sem tudom feljegyezni
mi az amit megtettél.

Hogyan tudnám elmondani
mit jelentesz nekem
ha nincsen bennem tiszta érzés
s nem indul a kezem.

És hogyan tudnám elmesélni
havas tájak szépét
mindazt amit láttam eddig.
Égnek tiszta kékjét.

Mondd hogy is tudnám ...

Megváltani egy világot
Nem tudok
Beleférni sem egy vízcseppbe.
De nem is akarom
Hogy magányos álmaim szerte foszlódjanak
Mikor most derűsen írogatok
Az udvaron egy diófa alatt.