A meg nem született gondolatok elveszve
rejtőznek mélyen a szívem falában, lüktetve
Isten adta tehetség ágyán a talentumom
szavaim vajúdásán megszülöm, s a halálom.

Életet öntök már elfelejtett gondolatban,
vagy vérbe ölöm megfojtva a tudatomban.
Élet-halál, ez kell, szikrázzon hát verseim
falán, mint csattogó fejszék a fák ...

Hangok szaladtak zöldről át a kékbe,
s vissza. Fűhidak íves árnya rejtett
kis gyíkot, melynek fénytelt bőre vallott
nemrég a napnak aranyláng-szerelmet.

Ó, ifjúság! A szélmalom-karokban
az a forgás! Az a bolondos óda!
Az a vers-hit! Bölccsé lett Don Quijotém:
annak már többé nem leszek tudósa.

Vagy ez a szebb? Az ős-mélyben ...

A zene lelki templomának hangjai vezetnek az égbe.
A Balaton-parti fák sötétedő árnyai nyúlnak az éjbe.
A rádiónkból orosz művek adják színét e hangulatnak
miközben a nappal fényei lassan az éj sötétjébe hullnak.

A parton az esti fények kigyulladnak.
A balatoni hullámok elsimulnak.
A kamarazene gyönyörű hangjai
kezdenek e hangulattal eggyé ...

Mi ne látnánk, hogy csak Anyag varázsol,
állít, bíztat, kételkedik, vagy cáfol?
Olykor meg rá- rádörmög erre-arra,
mint mesék kedves, medvés öregapja.

Bár lehetne felénk kitárt szabadság, -
de jövőből mit hozott végül? Rab Mát.
S mit teremtett? Oly tökéletlen népet,
amely jót rosszra könnyen átcseréltet.

Az Anyag költ, és sohasem a ...

Nem az az igazán tehetséges, aki azzal hivalkodik,
hanem az, aki szerény, s tehetsége tiszta szív éből fakad.
Tehetsége biztos adottságból, érzelmekből adódik
és az életnek nem öncélúan szépet és jót magából ad.

Az ilyen talentumot segíteni kell,
hogy valódi, örök érték maradjon.
Ezt a szellemi értéket őrizni kell,
hogy a jövőnek is sok ...

A gordonka hangja búg a levegőben.
A szív ettől sokkal gazdagabb lesz.
Színt visz e szép Balaton parti napba
a gyönyörűen zengő gordonka.

Áradó dallamai terjednek a levegőben!
Hatására a Nap is egyre szebben ragyog az égen!
Szólj gordonka! Zengd a művészet örökbecsű szép dalát,
hogy az emberek szívét csak a jó és szép járja ...