METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...

BALLADA

Oly szomorú a ballada!
A főhőse meghallada.
Nagy ritka a vígballada,
amelynél végül trallala.
Van ki jobbra, más balra áll,
sok jobbra-balra dalladál,
de ritka a vígballada, -
legtöbb vég búsan ballaga.

EPIGRAMMA

Rövid kis vers - csattanóval.
Bércről zengő intelem.
Sajnos, a nép meg nem hallja
völgyi gondban, ...

Méltósággal zeng a dal, árad a zene!
A fürgén mozgó ujjakból száz is elkelne!
Egekben szárnyal a dallam, él a dal!
Játssza öreg, hallgatja fiatal!
Mindegy, ki játssza, csak egyetlen egy a fontos!
A billentyű gondolatot, szépet hordozzon
egyformán szólva oroszhoz, olaszhoz
tolmács nélkül az egész világhoz!
Közvetítse a szerző ...

Az anya vajúdik, gyermeket szül.
A költő vajúdik, verseket szül.
A gyermek lassan-lassan felnőtté érik.
A jó vers szépsége elkísér a sírig.

A meg nem született gondolatok elveszve
rejtőznek mélyen a szívem falában, lüktetve
Isten adta tehetség ágyán a talentumom
szavaim vajúdásán megszülöm, s a halálom.

Életet öntök már elfelejtett gondolatban,
vagy vérbe ölöm megfojtva a tudatomban.
Élet-halál, ez kell, szikrázzon hát verseim
falán, mint csattogó fejszék a fák ...

Hangok szaladtak zöldről át a kékbe,
s vissza. Fűhidak íves árnya rejtett
kis gyíkot, melynek fénytelt bőre vallott
nemrég a napnak aranyláng-szerelmet.

Ó, ifjúság! A szélmalom-karokban
az a forgás! Az a bolondos óda!
Az a vers-hit! Bölccsé lett Don Quijotém:
annak már többé nem leszek tudósa.

Vagy ez a szebb? Az ős-mélyben ...