Békére vágyom


Szórjatok virágot
Elba vizére,
Emlékezni gyűljetek
E folyó közelébe!

Hiába van Európában viszonylagos béke,
Nyugtalanság költözik az európai ember érzékeny szívébe!
NATO-repülők emelkednek a napfényes égbe,
S ma bomba-szántott Észak-Afrika kies partvidéke!

Mintha a Trójai háború ...

Dési Huber István emlékére

Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
a multat és a bomlott éveken
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
nem bírta más, csupán az értelem,

s az, bírta volna még. De megszökött a test,
szíved megállt, a festék megmeredt,
üres maradt a karton és a vászon,
kezed nem méláz már a lap ...

Én Törtető Tulbuzgó Ákos
Vagyok, tébolyultan tudákos.

Kinek a fejéből kiesik minden,
Önhöz jövőt teremteni jöttem!

Zseni vagyok! - És az eszem?
Kevesebb, mint ahogy hiszem!

No, ne féljen, szavazzon rám!
Hogy mennyit érek?
Fölméri majd saját kárán!

Megígérem, életkedvén
Kurtítok az Ókor ...

Örökkévalóság


Megállt az idő,
Akarom ne száguldjon
tovább ő.

Éljen meg minden percét
ahogyan jő.
Válogatás nélkül kendőzetlen
ahogyan eddig lehetetlen.

Mi elképzelhetetlen volt,
legyen most természetes.
Bú öröm és boldogság,
az élet forrása legyen.

Átélni minden érzést,
Ha ...

Édesanyád – gyermekem – nem akart téged.
Azt mondta, fél szülni „ilyennek!”
Hét éves lennél már, kicsi magzatom,
Az idén mennél iskolába, ha jól összeszámolom!

Mindig védekezett, nehogy megjelenj,
Nehogy emlőin boldogan elpihenj!
Ne haragudj rá, én sem haragszom,
Bár bevallom őszintén; „nem jött”-öd fájlalom!

Egy ...

Lenéztünk a hajógépházba,
ahol a dugattyúk között
a fűtők futkostak pucéran
s vörösen, mint az ördögök;
a forró lég mintha valóban
pokolból zúdult volna ki –
Micsoda munka! ... „Megszokták már”,
szólt könnyedén mellettem valaki.

Nyugszéken ültem a hajón már,
csukott könyvemmel térdemen;
kétfelől kéklő hegyek ...