Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Akarat versek

187 
A kis gesztenye árus lány

Néztem, ahogyan húzza nagy, nehéz szekerét,
amiről az út szélén árulta ő a sült gesztenyét.
Arca gondterheltnek tűnt, mégis jól leplezi.
Gesztenyét egy százasért? Hangosan kérdezi...

Odaléptem hozzá, bár a gesztenyét nem szeretem,
de oly ritka gyermeki öröm csillogott szememen...
Szomorúan néztem kecses ...
Olvasták: 547
Részletek
Az Ön versének a helye...
176 
Ember nézd hát! Ágait meg tépheted,
vaskos törzsét kivághatod átlépheted...
Élőhelyét felgyújthatod ha így akarod,
Pusztíthatsz körülötte, szemed eltakarod.

Ember nézd hát! Ő már itt volt régen,
mikor még nem szálltak gépeid az égen,
mikor még nem álltak városaid körötte,
mikor még csak vadkacsák köröztek ...
Olvasták: 509
Részletek
200 
A piros cipellők

Táncol a balerina, végetlenül,
vérében a cipők ritmusa,
pörög ő hetyke lábujjhegyén,
belül súg neki féktelen múzsája.

Szerelme kering a sarokban,
odafut, magasra feldobva lábát,
előtte hajol, felvéve mosolyát,
kis léptekben kavarog tovább.

Piros szalag tartja a cipellőt,
csipkés szoknyája ...
Olvasták: 572
Részletek
240 
Ismerem a poklot
Azt mondják ott lenne a helyem
Gyűlölöm a poklot
Azt mondják majd megszokom
A pokolhoz tartozom
De ezt tőlem soha nem kérdezte meg senki

Nekik az élet csak átmenet
De nekem izgalom és szenvedély
Kaland csak itt várhat rám
Itt az élet, nem odaát

Állítják, sötétség éltet
De nekem kell a fény és ahogy a ...
Olvasták: 895
Részletek
212 
Valami titkos lelki cél
vezet hogy hős magyar legyél.
Őseink igaz gyermeke,
rólad szól minden népmese.

Legkisebb fiú te vagy, tudd,
a sorsod csillag-pályán fut.
Legyőzhetsz sárkányt, ördögöt,
királylány vár ki megszökött.

Titkos szavakkal suttog ő,
szerelmi álmot hozzád sző.
Győzzél le minden akadályt,
oszlassál ...
Olvasták: 665
Részletek
212 
Nem vagyok én nagyra törő,
napsugarat kebelező,
vágyaimnak határt szabok,
a borúnak helyet hagyok.

De a ború terjeszkedik,
úri módon pöffeszkedik,
eltakarja azt a kis fényt,
ami eddig adott reményt.

Nem szabok én most már határt,
talpra állok az áldóját,
elűzöm a sötétséget,
habzsolom a reménységet.

Mert a ...
Olvasták: 736
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére