Az este érzéki hangulata ott van
minden vágyódva megtett sóhajban,
minden elejtett őszinte szóban,
minden szelíd csöndben, hallgatásban,
a szemünk minden pillantásában,
a szívünk minden dobbanásában
és kezünk minden mozdulásában,
a múlt nap utáni ellágyulásban,
az új nap jövendő izgalmában,
múltunk van a jelen forgatagában,
a jövőnk ...

Esik a hó, s ez sok szépet, csúnyát takar,
de vajon a lelkünk ,,hóesése mit takar\\\"?
.

Ajándékozni mindent lehet,
vonatot, legókat, füzeteket,
de a szívbéli szeretetet
megadni a fenti tárgyak helyett,
mindennél és minden helyett
sokkal nagyobb, fontosabb lehet!
Ez jelentse a szeretetet,
mely mindennél többet jelent!

Amikor a tűz már nem éget,
testeden futkos, marja bőrödet,
fölényes kacaj benned remeg,
szomjazó ajkad kíntól pezseg.

Bár torkodban feszül érzésed,
alázattal bír, vele küzd éned.
Szusszanásig fáj perzselése,
felemészt tested szenvedése.

Fájdalom megmarkolja szíved,
szít, beléd-mar, mégis élvezed...
Alázat, küzdelem egy ...

\"Csermelyzúgás, bérci vadvirágok,

Születésem ott ért napvilágot.

A fenyvesek sóhajában ringott

anyám vajúdása\"; történet így hangzott.



\"Mert a mi időnkben nem így vót\"

Hallgatom szám tátva nagyapót:

\"Lenvászonba pólyálva a kasba

vettek ágyat, s vittek a havasba\"



Mily dicső e bércek közt az ...

Ember-bútorok. Bútor-emberek.
Árny-ujjhegyekről fénycsend elremeg.
Anyag-lélek és bús lélekanyag.
Egyesül sok siető pillanat, -

s mily gyorsan! de olykor, álomhibán
átcseng fehér szenvedély-porcelán,
majd huhogás hull süllyedt fák felett,
s megrázkódik rokkant ablakkeret.

Karosszékben, mikor senki sem ül:
bele a bánat fáradtan ...