Az életem rubensi,
Pedig vágyam gyermeki…
Csak kérnék egy életet
Hogy felejtsem félelmet…
Ne legyen több rettegés,
Élet lehet, tán mesés…

Bármit megtennék, ezért…
De, az élet félreért...

Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc

A poéta meditál…

Életperc, végleg belefagyott a párnámba,
Én meg aztán belestem az életármányba…
Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba?

Lélekhullámaim csapkodják a partomat,
Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat…
Nézek körbe... keresem üldöző vadakat.

Mit ér a poéta ma,
Ha nincs neki holnapja?
Vagy feledett a ...

Gondolok  rád  ma is ,holnap is
szél fújhat
lehet tőle hajam kócos lobonc
kabátom nyitva
(mellem fedetlen )
(ne lőjetek)
(nem vagyok más)
(csak egy szerető ember)
szívemet viszem neked
a tenyeremben
jön a tavasz
szeretsz-e  majd engem
ha
átölelsz
s milyen lesz majd
ha
karjaidba
tényleg
befogadsz

Ha az ember magányos
vándorol
megáll az utca szegletén
végig bámul
a házsoron

de nincs neki a kapuk előtt
a kerítéseken se
szól ki senki
béna éjszaka függ a tájon

és perceit a szív csak eldübörgi
mintha valaki lenne
aki figyelne

Ó , valami jel kéne ide
valami nagy- nagy álom

valami fény ami messze ...

Lendületlen ,
Lendületben lendül be a csónak,
Fehérlő, fehérítő fehér hóban.
Gondolatban , gondolkozò gondolat.
Merre vagy te álmokban lèvő álmomban èlő ègi tünemény?
Nem látlak álmaimban, sem
Álmodva , álmodó álmainkaban.
Elvesztem a világodban ,
Nem találom a világomat
Képtelen képek vagyunk ,
Képzeljük el mi lenne ,
Ha lenne ...

Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...