Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.

Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,

A köd nem oszlik el teljesen, ...

Versben és európai stílusú haikuban.

Csak a földet nézem,
Közben orra esem,
Elbotlottam egy tehéntrágyában,
Elhasaltam e genyó világban…
*
Földet nézhet vak...
Lesütött szem, vakká tesz...
Vaksinak sem jó!

Vecsés, 2015. január 26. – Kustra Ferenc

Átmennék én tűzön és tüskés bokron,
Csak végre a szerencse lenne rokon.
Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret,
Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet.

Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová,
Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá.
Elintézni nem is tudok semmit se,
Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se.

Átmennék én már, és talán ...

Lélegzünk? Tudatos, ez nem jelent semmit nekünk...
Elakad lélegzetünk? E pillanat kell nekünk!
Lélegezni folyamatosan kell,
De a „nagy pillanat” ritkán jön el.
Járj csak Te nyitott szemmel a világban,
Meglásd, lesz részed pillanat-csodákban...

Vecsés, 2013. március 24. – Kustra Ferenc

Jó korán, hajnalban felkeltem,
madárdalt örömmel észleltem,
vasárnap - rikoltott mindenik,
poharam nektárnak csordultig
telt, mikor gondoltam férjemre,
egyetlen kincsemre, fényemre,
ki múltam temetve figyel rám,
átnyújtva életem szép tálcán,
kínálja jövőmet, kettecskén,
élhetek mellette én büszkén.
Gyógyítgat, imád a tisztesség,
nem ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Holdvilág szűkül,
Hajnal már ébredezik.
Kisiklott élet…
*
Vezérállat is lehettem volna,
Csak szarvatlan kos vagyok.
A sorsom… ám másként gondolta,
Csak a rabszolgám vagyok.
*
Megfáradtál és
Homlokod már ráncos lett!
Torz halál-mosoly.

Vecsés, 2002. október 6. – Kustra ...