Megtréfált a sors,
Életem túl sós.
A sótartó feneketlen,
Az életem élhetetlen.

Lehet váltani,
Só nélkül élni.
Akkor mi lesz az étellel
Vagy alkudjak az élettel?

Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc

Nap röpkén ragyog,
Csak fut, várom alkonyom.
Itt az alkonyom…
*
Szinek fakultak,
Szemem tükre homályos.
Dicsfényem, nincsen.
*
Szerepem vége…
Világ, sohasem tapsolt.
Koronám nem volt.
*
Örömtelen lét,
De, sorsom nem vádolom.
Van békességem…
*
Simulok léthez,
Harcos kedvem, már elmúlt.
Halállal… ...

És Trianonban a ”barátok”…

Ősi nemzet vagyunk… széttörtek Trianonban…
Ősi veszedelem fenyeget… itt, a honban…
Régen beteg a hazánk, lassan azzá tették,
Protestálok! Ne tűrjük, hogy ronccsá is tegyék!

Istenünk, ne hagyd, hogy hazánkat gonosz sorba
Tegyék, népet pedig kényszerítsék pokolba.
Nekünk segíts, jó Patrónánk, ne az ...

Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát,
Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját.
Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél,
Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél.

Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna,
Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna.
E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer
Segítség volna a szél, legalább ...

Európai stílusú haikuban…

A lokomotív
Éjjel is látja utat.
Holdfény kíséri.
*
Mozdony, szuszogva
Tőr utat a sötétbe.
Felhőtlen égbolt.
*
Alagútban a
Zaj, fülsiketítő lett.
Itt nincs holdvilág.
*
Sötétben füst szállt,
Még szerkocsi is köhög.
Látni a végét.
*
Alagút végén,
Újra terül a ...

Jó lenne a jó,
De ha, nincsen jó,
A vége nem jó,
Úgyhogy nem hahó!

Sok ember élete csak „lövésből” áll
És nincsen is várfala, ahol sétál…
Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki,
Ember meg nincs, ki megsegíti…

Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc