Aranyeső nyílik áprilisban,
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.

A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!

Szép szemednek lettem én bolondja,
ezer év nem elég kézen fogva! ...

Álmaimban Kedves
újra itt vagy velem,
tegnapnak hitt emlék
szakadni képtelen;

tetten ért pillanat,
boldognak hitt évek,
- régen elfogadtam-
csak Téged idéznek.

Gondolatomban laksz,
néha még fáj nagyon,
úgy hittem, idővel
múlik a fájdalom.

Régóta ábránd vagy
mit szül a képzelet,
de álmaim nélkül ...

Ez a toll a kezemben nagyon gazdag.
Benne írások sorai vannak
és szüntelenül adja a papírnak,
a papír meg viszi az olvasónak.

Ha majd e sorok egyszer kifogynak,
köszönhető nem az írótollnak,
sem az Őt serényen mozgató karnak,
hanem a földi lét véges voltának.

Ez a toll a kezemben nagyon gazdag.
Benne írások sorai vannak
és szüntelenül adja a papírnak,
a papír meg viszi az olvasónak.

Ha majd e sorok egyszer kifogynak,
köszönhető nem az írótollnak,
sem az Őt serényen mozgató karnak,
hanem a földi lét véges voltának.

Újkor virrad lelkemben
Talán, részed lesz bennem
Mosolyod már nem segít
Hívó szavad, eltaszít

Könnyek áztatják e világot
Keserű szavak hozzák az álmot
Nem akarok aludni
Mindvégig rád gondolni

Mert ha így teszek
Felébreszti lelkemet
Gátat szabtál szívedbe
Holdat cseréltél szemedbe

Játszó társad nem ...

Örvényben vagyok
Onnan ki, már nem mászhatok
Küzdök az ár ellen
Ereje megtört engem
Törött lelkem elsüllyed
S Vele testem, petyhüdten
A mélyben hang szolit
Ami most felhevít
Most, csak azt mondta
Leértél az álmodba
Ott már rád talált
Zavartalan melléd állt
Együtt mentek tovább
Ahol még madár sem járt
Mégsem ...