Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Gál Tibor versei

Gál Tibor (14)
1968 -
Nem tudom ki vagyok,ha tudnám megmondanám...
Kezeim leértek a földig,
térdre rogyva morzsoltam a földet,
közben képek, kísértő látomások, mind épek.
Nem foszlott, egybeállt a táj,
riadt madár egy korhadt fán.
Rémület egy ló szemében,
ahogy vágtatott,
apró izzadság a ...
Olvasták: 25
Részletek
Az Ön versének a helye...
Hát ajtót nyitottatok, véreim,
vagy vártatok talán? Miért ily keserves
az arcotok, mikor belépek?
Úgy jöttem el, mint este,
mikor a nap már régen lebukott,
s az árnyék csendben hazalopódzott.

Nem mintha magam szégyelleném,
kopott ruhám nappal is ...
Olvasták: 6
Részletek
Az asztalnál cigarettázva
ott ül velem szemben a szerelem.
Nem képzelem. Valóság.
Nem árny, amely fénnyel jár,
hanem ő maga.

Ha akarom, nézhetem,
megérinthetem,
halvány ajkára csókot hinthetek.
Ott ül velem szemben,
mintha mindig is ott lett ...
Olvasták: 16
Részletek
Lesz majd olyan, amit ki se adnak,
lesz majd olyan, amit elolvasnak.
Szégyellnivaló! Mondják, míg élek,
de ha majd elmegyek, nem is remélek.

Míg köztetek jártam szürke kabátban,
egy senki voltam a bérház udvarában.

Feledésbe tán nem ...
Olvasták: 36
Részletek
Felkelek reggel, dühös vagyok, beszól a vén majom,
rátekintek az írásra, s egy csettintéssel lesöpröm, ha akarom.
Engem hallgat a tömeg, nem őt, az én szavam a zsoltár,
a kor szellemét én diktálom, te letűnt korú oltár.

Bántott ez a nő. Nem ...
Olvasták: 27
Részletek
Az óceánt sosem láttam,
a Tiszánál sem jártam.
Nem ismerem az országot,
sem az országot, sem a világot.

Bolyongó csavargó vagyok
hazát nem kapok.
Nem kapok, mert nem vagyok,
azonosítatlan vagyok.

Szülőföldem hol? Anyám ki? Apám ...
Olvasták: 27
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére