Befoghatod a számat,
megkötheted kezeimet.
De eszmém bennem tovább él,
s eljut azokhoz, akikhez kell!

Igen, akikhez kell,
akiknek ez kell.
Az igazság, a bizalom,
hozzátok el juttatom.

Néha nem értitek, mit cselekszem,
valamikor furcsán viselkedem.
Különcnek, örültnek tarthattok,
ám idővel meglátjátok igazat adtok!

Mondd el nekem, mi fáj neked?
Ne szégyelld ha könnyes szemed!
Tárd ki szíved, s a fájdalom,
eltávozik gyors szárnyakon!

Lelked nehéz, tedd le a súlyt,
beszélj, mondd el, mi téged sújt!
Meghallgatlak, hiszek neked,
jól látom én, könnyes szemed!

Rossz álomból ébredsz te fel,
a szabadság gyorsan jön el!
Tiszta a fény, szárad a ...

És midőn eljő a várt újkor,
ember-ember farkasává válik.
Ők csak harcba hívnak olykor,
ahol ifjak vére másokért hullik.

Mondják hogy nem az emberre,
hanem tetteire inkább gondolunk.
Mint arra ki tett az életre,
s hozzá csak egy nap fordultunk.

Az értelmetlen hosszú küzdelmet,
az ott árva ártatlanok vívják.
Mások helyett ...

Mikor nem marad semmi csak az írás,
éjjelente nem vigasztal már a sírás.
Kiöntöm lelkem neked e pár sorban,
melyekben számomra megnyugvás van.

Ezek mind félelemmel telt stófák,
mint villanyoszlopon kósza gólyák.
Ha egyszer elmúlik a várakozó idő,
végre eljő számomra az áhított jövő.

S, mint a gólya fészkéből, ki ...

Te mért nem vagy velem,
mikor oly messzire innen.
A lelkem is ki dolgozom,
de tudom te, vársz reám otthon.

Az, amit lényed hiánya okoz,
azt feldolgozni nem tudom.
Lelkembe szomorúságot hoz,
tested már had ölelhessem.

Ilyenkor a percek úgy elnyúlnak,
az idő megáll, csepp a levegőben.
Magányos pillanatok csak lassan ...

Indul a vonatunk, ahogy születünk,
S már az életúton fut az életünk.
Sínek futnak szerte, s váltókezelők,
Állítják a vágányt sorsaink előtt.

Vár a nagy utazás, hosszú életút,
Van, akinek sorsa vakvágányra fut.
Nekem van odafenn vezér-csillagom,
Mely előttem ragyog, egész utamon.

Mily zsenge a tavasz, hív a napsugár,
Az ...