Az időkben, semmi nagyság.
Az ember, mind csak pénzes zsák.
Szólni hozzá, hasztalan
szíve nincs, csak szíja van.

És hivatalt vállaljak én is?
Már mint én, ugy-é? - hivatalt?
Szép, gyönyörű valóban a terv,
S nem utolsó a gondolat.
Egy kevés munka, s azért a
Szerelmes arcu huszasok
Halk csöpögése, csurogása...
Nagyon fölséges szép dolog.

S talán ideje volna is már
Hogy meggondoljam magamat?
Hadd lám csak hát: egy porció rang,
Majd ...

Az igaz, hogy mostan szörnyű nagy kár volna,
Ha valaki silány meséket mondana;
Azonba' én mégis oly vakmerő vagyok,
Hogy egy csinos mesét mondani akarok.

Mesémben nem lesznek tündérek, tatárok,
Minmagunkon történt meg az egész dolog;
És azért remélem, hogy végig hallgatják,
Különben jót állok, hogy még meg se bánják.

Szólni ...

Vágányod a múltból a jelenbe görbül
ahogy ki-, sbedöcögsz a Nagyberekből.
A jelenben döntenek rólad a múltad nélkül?
Hogy lennénk mi meg lényed és léted nélkül?
Az embereket a természetbe viszed.
Hogy hosszú életű vagy? Ezt nem csak Te hiszed.
Életed nem érhet véget!
Kisvasút! Mi Téged nagyon szeretünk!
Örülünk, hogy részben ...

Ha érezném
mit szeretnél tenni,
Éheztetném
vermek jajos vágyát.

Ha érezném
mi szeretnél lenni,
Véreztetném
vétkek igazságát.

Kimetszőzném
a fény varázs-szerét,
Megmetszőzném
a mítoszt, a zenét.

S üvöltözném
miért nem volt neked jó
ütem, se dal
se gitár, se bendzsó.

Mi szakadt meg, ...

A nap ragyogó fénye, ha elillan,
Később szemedbe nem a fény,
Hanem az elmúlt pillanat villan,
És szépül a színe nap-nap után,
Mint a hajnal emléke délután.

A kis dallamok egyre halkulnak,
A csörtető napok zajában,
Az útra porszemcsék hullnak,
Idővel egyre szépülnek hangjai a múltnak.
Miért szépülnek mégis? Talán, mert ...