Nyugtalan a lelkem:
Mint a zavart madár,
Nem találja fészkét
S idegen ágra száll...

Az idegen ágon
Idegenség várja:
Idegen levelek
Riadt susogása...

Felreppen sietve,
Feltekint az égre:
Vajon merre szálljon?
Merre van a fészke?

Csak a lét az enyém.
S mindaz mi rajtam van,
A csont, bőr s egyébb bélésanyag
Az enyészeté.
A létezés a lélekben való megnyilvánulás.
Mi porlandó az porlik!
Lélek által álmodott alkotás.
S a teremtő, mindent megformáló erő előtt.
Ez számít, ezáltal leszek
Valaki és senki.
Zsoltáraim nem születtek.
Vágyaim tükre vak ...

Létem, vérét hullató
Havon át sikló gyermek sikongás,
Elhomályosult tavaszi virág.
Ostobaságokat művelő
Megférfiasodott akácvirág.
Mit sem ér a játék, s komoly gondolat,
Rianása vagyok a kékeszöld jégnek,
Igaz létért késő kiáltó őrölt barom.

Létemben élek,
halálomban halok.
A kettő közt világgá kiálltom
hiú ábrándaim boldogságát!
Az új szerelmek régi véres csókokra
borogatás.
Testünkel éljük a jelent,
lelkünkel takargatjuk a múltat.
A test tévedése a lélek szenvedése.
Igaz csak egy van, mondják!
De hány?

Fekete fenyőnek feketéllő ágán
Egyetlen gyertya van,ég magában, árván.

Annak az egynek is oly sötét a lángja:
Sötét angyalszemnek sötét szempillája.

Egyszercsak belibben egy fekete holló:
Nyakában kötéllel, a csőrében olló.

Levág egy darabot a kötélből, szárnya
Precízen dolgozik-semmi sem vész kárba!

A levágott ...

Az időkben, semmi nagyság.
Az ember, mind csak pénzes zsák.
Szólni hozzá, hasztalan
szíve nincs, csak szíja van.