Igaz szavak mik a hazugot megölik.
Érzem, van olyan hely, ahol a tartást megbecsülik.
Hol az érzelmeket nem a földbe tapossák,
S a szabadság harcosait vállukon hordozzák.

Nem azért küzdesz, hogy lenézzenek mások,
S ne a kormányban találd meg az igaz barátot.
Senki nem kérdezi, barátom ki bántott?
Csak hangosan, önzőn arcodba ...

Remegő szemmel ülök a kertben.
Magam én már régen lefejeztem,
Mint Jézus én is cipelem keresztem.
Keresem a holnapom a szemekben.

A tavak tükre a holdfényben megárad.
Az életért én nem fizetek felárat.
Lelkem már régóta túl a határon,
Ütött, kopott testem mégis itt találom.

Mert lelkem szabad, és madárként száll,
Testem a ...

Az élet tintájából fröccsent rám elég,
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.

Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl gyengére.

Kritikát mit ...

Esik az eső, nedves a táj.
Szürke a világ és csupa sár.
Jó lenne, ha már vége lenne
és egyelőre tovább ne esne.

Hogyha esik, miért esik, ha nem, akkor miért nem?
Vajon ki tud választ adni erre a sok miértre?
Az én válaszom e kérdésekre csak egy lehet:
Kergesse már el a szél a szürkülő fellegeket!

Váratlanul ért,
hogy csodálhatok még
eleven tündérkönnyeket
márciusi fa éledező ágán,
rügyező gallyakon üde,
ragyogó esőcsöppeket...
és az, hogy mégis,
mégis gondoltál rám,
megmelengette szívemet.

Fekete felhők közül a Nap piros kendőjét lobogtatva
néz ki a felhőktől ázott, tócsákkal telt alföldi tájra.
A felhők fekete haragja az eget majdnem beburkolja.
Ma már egészen biztos, itt jó idő nem lesz, remény sincsen arra.

Egy-egy tanya szürkésfehér árnya látszik a néma, sáros világban.
Az emberekés állatok a legteljesebb ...