Saját elmém rabja vagyok,
A halálig elítélve,
Talán enyhítést kapok,
az életet remélve.

Erős vas rácsok gondolataim,
S beléjük ütközöm mindig,
Az ösztön az én fénysugaraim,
Ami ablakomon süt be estig.

Elsorvadok börtönömben,
Állandóan emésztem magam,
Pedig a kulcsok a kezemben,
Kiengedhetném magam.

Önnön ...

Aki magot vet, az gondol a jövőre
még ha előnye nem is lesz neki belőle,
de dolgos keze verítéke hasznát
családjának és a jövőnek adja át.

Kapál, vet, arat, mert bízik a jövőben,
a szeretetteljes, boldogabb életben.
Reménykedik, hisz jövőre is élni kell,
s az élethez többek között enni is kell!

Kint a világban lehet sok ...

Ki tudja, mi van egy emberben belül?
Tudja az anatómia.
De mégis mi van belül?
Tudják a sejtek.
De mégis mi van belül?
Ott van a lélek.
Talán az.
De mégis mi van legbelül?

Régen ismerlek, mégsem ismerlek.
Mert csak sejtem, mi van benned belül.
Meglepetés vagy.
Mert nem tudom, mi van benned belül.
Nemcsak neked, ez vagyok ...

Megváltozom, ígérem;
Hogy minden másképp legyen

Hát még milyen jó lesz;
Ha önmagam olyat tesz

Amint fölveszem jó meleg kabátom;
A gyerekeket az utcán éhezni, látom

S elhaladok mellettük simán;
Csak sajnálom őket, komám

Nincs, mit enniük ebben a rossz időben;
Ha tudnám, nem mennék el, ilyenkor télen

Nem ...

Ezer darabra tép a fájdalom,
a közöny hűvös vermében heverek
enyém a szégyenem, a bánatom
magasan fölém merednek.

Közrefogják az árnyékom,
kézen fogva járnak utánam,
ez az én nagy hagyatékom,
megnyugvásom: álmokban.

Nevetve kacagnak felettem,
és én összehúzom magam,
mint öreg fa, gyökereznek bennem,
s lassan ...

Keskeny az út, távol a fény.
A köd otthonomtól messze kísér.
Nincs már hazám, elfújta a szél.
Keresem a földet, mely többet ígér.

Elver az eső, elver a jég,
éget a Nap, s ringat a Hold.
Mert mikor arra volt szükség,
hazatérnem sehova sem volt.

Enni adott a város, az utca.
Biztos fekhely volt a pad.
De én azt sose ...