Ez rettenetes vihar!
Rózsaszín-fekete felhők,
félelmetes erők,

eső jön!Kopogó jégeső,
fájdalom, iszonyú nevelő!

Lesz-e vége már?
Száll-e még madár e tájra?

Magamtól kérdezem: lesz-e még életem?
Vagy felnevelem szegénységben gyermekem...?

Te ács,
Istenünk ezt jól kiokkumulálta,
Elküldött hozzánk a mocsárba,
Térdig érő sárba:
Tegyél itt rendet!
Szabadítsd meg a gonosztól a lelket,
A mocsarat csapold le,
Csinálj helyébe kertet,
Hol a bűnös lélek,
Ha fáradt a teste:megpihenhet!
Aztán még csinálj csodát:
Építtessél négysávos autópályát,
No, meg ...

Cica-mica húzza-vonja
a másikat lebirkózva,
azaz lebirkózná, ha tudná,
hogyha azt a másik hagyná!

De mivel azt Ő bizony nem hagyja!
Ezért kerül sor a hadd el haddra!
A cicák addig-addig fenekednek,
ameddig a rózsákhoz nem érnek!

Szurkálja Őket a sok tüske!
Ezért maradnak Ők békében!
Ha nem a rózsákhoz értek volna,
az ...

Kinek jövője nincs múltjába vész,
nincs gondolat, elfogy az ész.
Reménytelen ki nem lát jövőt,
messze dobja a törölközőt.

Kinek árnyéka nincs semmivé lesz
ordítása, mint halk nesz,
nem talál fogadó fülekre,
mintha néma lenne örökre.

Kinek elméje van, élete nincs,
a gondolat ma már ócska kincs.
Kinek élete nincs, mára ...

Érzem a friss fűnek az illatát,
a szívem melegség járja át!
A faágakkal víg szellő játszik,
a nap a felhőkkel cicázik!

A réten sok vadnövény virágzik.
Az egyiken kis pillangó látszik.
A kék égen sok madár trillázik.
A szélben pitypanghad vitorlázik.

Vén, vak, bolond én,
ki ölelésbe és álomba
hevertem egész éjjel,
most felébredve
karolni akartam a hajnalt,
de az álom és ölelés
véget ért,
elmúlt az együvé vegyülés
őszintesége,
mert itt a Földön más a lét.
Isten, vagy ember,
csalódik mind,
keblünkben törik össze
a varázs,
a nappalok szürkesége
és ...