Nélküle talán hamarabb odaér,
Madár ejti a csillagot,
Éjszaka hullik az égszínű fény,
S már kihűlt köve csillogott.

A város felett, egy magas oszlop állt,
A Boldog herceg színarany szobra,
Rozsda barna szíve aranyfüsttel aranyozva,
Mindkét szemében kéken ragyogó opál.

Tisztult helyén minden fénye,
Vörös rubint kardja ...

Napfény arany zápora
fénylőn nevet a tájra,
Földnek ajka gyönyörtől
nyílik e csókos nászra.

Felhevülő ölében
fogan az új születés,
csordultig töltve kéjjel
az elbűvölt ébredést.

Lázban égő természet,
nyiss ujjongó létet,
szülj békét,szeretetet,
vetélj el minden vétket!

Amin túl vagyok ma,
másnap, már nem léphetek túl,
mert a jövőm visszanéz,
és okot keres életemre.
Látja, amint az öröm izzadsága ver,
és ahogy zaklatott álmaimból riadok.
Lelkiismeretbe öltözve vonulnak
egyre többen bűneim,
olyankor dacos révületben
születő verseimben
Istenhez rimánkodom.
Most a vidám nyár összefekszik ...

Eldobod?

Mikor eltépte a szíved és elhagyott,
Mikor ölelnél, de a lelked megfagyott,
Mikor aprópénzért hiába túrod a zsebed,
Úgy érzed, jobb lenne eldobni az életed!

Aztán megérkezik az első jó barát,
Felráz és hozzád vág egy erős piát,
Minden bánatod vidám mámorba rejted...
Hol lenne ez, ha akkor eldobod az ...

Az álom oly valós, mégis valótlan,
Ha feladod, megbánod minduntalan.
Az újrakezdés a legnehezebb,
De ha bátor vagy, nekikezdhetsz.

Ha álmodsz, fut veled a képzelet,
S feltűnik, hogy átrepülsz az éveken.
Sok terv, kudarc zátonyán,
Bánatos szíved viharán.

Lejtők, bukkanók során,
Igazságok, boldog pillanatok százán.
Sikerek ...

„Nem panaszkodni akarok, ha nem tetszik, ne olvassd el”

Folyik az élet, mint vér,
Ha szakadoznak az erek;
Itt már csak, ebben a suliban,
Csak tanulni merek

Barátkozni nem tudok,
Verekedni nem akarok;
Mert bármi másért,
Kicsapást is kaphatok

Nehéz volt ide bejutni,
Főleg 3-as átlaggal;
Most nem akarom mindazt ...