Én, én vagyok


Nem tagadom, vannak bizonyos
problémáim az élettel,
de imádok élni, azt is tudom
jól, annál jobbat, mint élni - ezzel

persze nem mondok újat - eddig
nem találtak ki. Nincs titkom,
sohasem utánoztam trendi
eszményképeket, mivelhogy ...

Ezerszer százezer lépés
ugyanennyi guggolás
ugrás, mászás, térdepelés
okozta e csúf kopást

Szilánk szúrta fájdalomként
hasít minden lépés
földi kínvölgy emlékeként
zsigerünkbe borzalom keverés

Zománc pattog fogain
mit harapófogóként használ
vélve elszorítja a kínt
ha az ideg állkapcsában ugrál

Nem ...

Megfagyott jégvirágok lepik el a zord szürke utat,
csend borul ránk némán a tél felé mutat.
Későn jön a hajnal, magára oly sokat várat,
akár az első randin ki ígéretekkel áltat.

Végül eljön de már túl későn... Minden megfagyott,
ablakainkon a jég zord, kusza nyomokat hagyott.
És minden meghal... Nem mozdul semmi sem többé,
jéggel ...

Az ember csodálatos teremtmény,
megtalálható benne számtalan erény,
egyben büszke és szerény,
egyben gyengéd és kemény.

Tudását olykor mások javára használja,
sokszor csak ostoba önző pusztításra.
Oly sok szépre képes lenne,
ha néha saját céljairól megfeledkezne.

Pusztítani oly sokat tud de alkotni oly keveset,
erdőket ...

Elmentél és magaddal vitted az ihletet,
hiába állítom bőszen csatasorba a rímeket,

Fáradt kiégett gondolatok akár a kiszáradt tavak,
nem jönnek már hozzá úgy a dallamos szavak.

Akár a hajnali köd gondolataim lassan eloszlanak,
mint ódon kopott selyemszalag lassan szét foszlanak.

Fáradt magányos gondolataim csendben szunnyadnak,
üres ...

Nézd hát, amint egy vak ember sír,
talán ő jobbnak látta ezt a világot,
mint amit ártatlan lelke még elbír,
könnyei elmossák a millió szilánkot.

Ízzé porrá zúztunk lassan mindent,
háborúink zaját halálhörgés váltja,
önző lényünk nem ismer már istent,
még egy vak ember is tisztán látja.

Sűrűn hullajtja most értünk ...