Elmém még a magasban jár
Testem már meg-megáll
Szemem a távolt fürkészi
Nem jellemző rám a számadás.

Mégis kerülget egy látomás.

Becserkész óhatatlan,
s rámtelepszik múlhatatlan.

Gondolatom bolyong a semmi tengerében
Zászlóm kibontva, rajta a kalózjel
Szabadságot hirdet?
Megkopva verdes a szélben
Ki ...

Nem félek...





Apám nem szerette, ha hibázok,

kivált akkor fogta el a düh,

amikor kétszer is elkövettem

ugyanazt a hibát. Na, de a zűr

...

Új élet

Eladom magam
nyers a testem
Viasz a lelkem
formálhatsz engem
Rettegek ,mint
utolsó óra
Vörös pirkadat
szélvihar
A pillanat emlékmüve
Fémszivével megzavar

Politika és az ablakmosás...





Rendeletileg tüntetik el a főváros

útjai mellől az autó - ablakmosó

alakokat, mellyel biztosan sokan

egyetértenek,

mert a munkájuk semmit ér s

erőszakosak. No most


úgy áll, hogy azok fúrják meg az

ablakmosást,

kik ...

Szürkén, nyirkosan, nyúlósan megkörnyékez,
a csendes ebéd után jön és telepszik rád,
nem mond semmit, nem kérdez,
rádborul mint egy dohos, esőáztatta kabát.

Felemelnéd a kezed hogy tegyél valamit,
az óra mutatójának feszítenéd vállad,
hogy enyhülni segítsd az idő kínjait,
de kezed, elméd, szíved a semmibe fárad.

Átlagember...





Emberek többsége átlagember,

és mint ilyen felháborodottan

tiltakozik, ha a szemébe mondják

az igazat, hogy az édesapja soha



sem volt talpig becsületes ember,

de hajlamos ...