Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Megfontolom...




A keménykezű főnök vészjóslóan

magához hívat, és máris kérdőre von,

nem habozok, nem őrlődök, a kényes

a történetet nagy bátran előadom,


melyben górém a hunyó... ...

Nem vagyok én jó! Már bánom,
Hogy az embereket így gyászolom.
Nem vagyok én jótét lélek,
Ki megteszi amit kértek.

Nem vagyok én gonosz ember,
Ki megtenni csak bűnöset mer.
Nem vagyok én bűnt követő,
Mert nincs szemem előtt ernyő.

Nem vagyok én hős-szerelmes,
Ki minden nap nejet keres.
Nem vagyok én költő, ...

Hol nem tartom
szavahihetőnek
az embert?

Három kategóriában
nem tartom
...

Tavasszal kivirágzik a táj,
Nyáron lombosodnak a fák,
Ősszel lehullanak a levelek,
Télen fehérbe borul a táj teneked.
Mi, emberek is ilyenek vagyunk,
S nem olyanok amit hallunk.
A szíved kövesd,
Ne hagyd el.
Ha elhagyod...
Azt megbánod.

...

Az életed,a sorsod,
A sorsod,a jövőd,
A jövőd,a szíved,
S ha jó a ...

Búvó hang szólni kényszerít
most, hogy a közelgő este int.
Ráncba szednek gyökereim,
semmibe halt elődeim.
Forog bennem a visszavágás,
öröm, bú s valami fájás.
Rajzolata arcomra kiül,
reszket tovább élettelenül...
Magamba húzódok hasztalan
s minden sóhajom hangtalan.
Vallatóra fognak a szavak,
könyörgöm, kérem, ...