Érzékenység



Szinte minden ember sebezhető,
merthogy olyan fájó lelki hatások
érik, amelyek érzékenységet
...

Amikor úgy gondoltam,
magam mögött hagytam
minden kacatot,
ám
a kikötőben a révész,
a láthatatlan,
megvárakoztatott,
hagyta röpülni a képzeletet,
hadd
sóvárogjon a szememben
a meleg étel.
Élvezni akarta
a korgó gyomrom,
de én révészestől együtt
felfordítottam
a csónakot.

A végtelen víz fölött gyöngyház-ég dalol,
s a hangokkal együtt zeng a szél.
Távoli hegytetők alól
hangtalan vágy jön s alél,
a mámoros platán alatt
gyászos álmok sikoltanak,
habár a sétány most kihalt.
A fények időt bomlasztanak...
Vízbe hullnak megélt-képek,
rubin-színű semmivé válnak,
szívekben eleven ...

Hangosan csörömpölő ágy-rohanás
áradatban hömpölygő nem-lét,
gomolyogva lemerül a volt- lét.
Az idő lélegzik titokzatosan,
csak fehér takaró, nincs űzött vad,
tompul a fény, árny lesz belőle csupán,
egy új csillagfény csillámló talány.
Ott, ahova nem jut el az értelem,
ahol a lélek szabad szárnyra kel,
fakuló árny-ország ...

Szakadt gyöngyfüzér,
szétgurult ékkövek,
számadást kér
az üresen lengő
madzag,
mintha
ő lenne a végzetem.
Időt kergetve
átvágtatok
gondolatmenetemen...
Itt főzött anyám,
amott az öcsém szaladt,
így éltünk hármasban
szegény-boldogan,
majd
üresen lengő
madzagom
egy keresztre
felakadt.

Fehér ágyamra
rácsodálkozott a téli alkony,
gondolatom
összevissza botorkálva
barangol,
magasan függő infúzió
cseppekben csöpög...
Nem adom az életem,
benne a szépet keresem,
hiába forog a szoba,
lábaim sem visznek sehova,
csak azért is a tavasz és a nyár
kézen fogva
tűzként törjön föl
a magasba szobámon ...