Hangosan csörömpölő ágy-rohanás
áradatban hömpölygő nem-lét,
gomolyogva lemerül a volt- lét.
Az idő lélegzik titokzatosan,
csak fehér takaró, nincs űzött vad,
tompul a fény, árny lesz belőle csupán,
egy új csillagfény csillámló talány.
Ott, ahova nem jut el az értelem,
ahol a lélek szabad szárnyra kel,
fakuló árny-ország ...

Szakadt gyöngyfüzér,
szétgurult ékkövek,
számadást kér
az üresen lengő
madzag,
mintha
ő lenne a végzetem.
Időt kergetve
átvágtatok
gondolatmenetemen...
Itt főzött anyám,
amott az öcsém szaladt,
így éltünk hármasban
szegény-boldogan,
majd
üresen lengő
madzagom
egy keresztre
felakadt.

Fehér ágyamra
rácsodálkozott a téli alkony,
gondolatom
összevissza botorkálva
barangol,
magasan függő infúzió
cseppekben csöpög...
Nem adom az életem,
benne a szépet keresem,
hiába forog a szoba,
lábaim sem visznek sehova,
csak azért is a tavasz és a nyár
kézen fogva
tűzként törjön föl
a magasba szobámon ...

Álmot sző ágyam felett az éj,
emelkedik a paplan könnyedén,
nincs kétely a szerelem mögött
gyülemlik az összhang kettőnk között,
soha sem szerettelek ilyen gyengéden,
soha sem csókoltál selymesebben,
nincs akarom, feltétel, vággyal
egyesül testünk melegséggel,
ragyognak a szobában az emlékek,
ölelésed zsenge, mint a ...

Ne fújd el a gyertyát
bevilágítja a csendet,
nem ülhet a könyörtelen
fájdalom mellemre,
megtanultam várni
türelmesen:
mikor kopogtat
ablakomon
a csodás reggel,
majd
rámosolygok
csendesen.

Lépcsők a felhők magasztos világába felvezetnek.
De vajon a lélek magasságába is elvezetnek!
Amikor lábamat az első lépcsőre teszem,
megvan a reményem, hogy az utolsó lépcsőt elérem.

De ne siessünk! Az utolsó lépcső még messze van!
Az életből remélem, hogy nekem még sok hátra van!
Ám addig is egyenletesen lépek, lépkedek.
Mindig csak ...