Két öntudatos ősember,
egy másik fiatal társukat
nézi nagy figyelemmel és éberen,
aki nagy köveket vág úgy a
...

Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ütközök,
egy ronda kavicson ...

Kiért szól e bájos dal
varázslón ringató bódulattal,
mért simogatja borús hitemet,
talán lelkemnek küld reményt,
amiről azt sem tudja: van-e még,
mi az, ami éltet engemet,
nem látom értelmét az életnek,
hova sodorja magával a szél,
miért nem vet ki ágyamból a lét,
betakarózok gondolatok
árny oldalával,
vagy a
legszebb ...

Szeretném feledés homályába burkolni
múltba kövült volt-létedet,
rá gondolok, megremegek,
emlék-fátyol őriz nekem,
pedig
azon az őszön
elrejtettem.
Megtalálnám, mit éreznék?
Megbánással semmire sem mennék,
maradjon elsiklott életem felett,
nincs menekvés,
mégis
neszek kukucskálnak kíváncsian,
láthatatlanul is ...

Arra születem én,
a dobpergés szürke ütemén
eltüntessem a tegnap tetemét,
hullámzó vizeken,
veszélyes kövek között
sebesen evezzek.
Arra születem én,
küzdjek kenyérért,
betevő falatért,
tavasszal reméljem
lesz segítségem, aki
átvészeli velem
a hóval befújt ablaküvegem,
ám arra születtem én
hónom alá ...

Hogy mit látok - hallok,
az szinte attól függ,
hol állok, illetve,
hogy ki vagyok. Eskü

alatt vallom, én nem
félek az árnyaktól,
...