Vízesés körül hűvös pára,
szemet homályosít a nyárban,
arcomon a gyémántcseppek,
elmúlt időről zengnek.
Nem én gyönyörködök
vízesésben, hegyben, fákban,
Ők adnak nekem a múltból árnyat,
szeretgetnek, biztatgatnak,
kis patakhoz csalogatnak,
megmutatom az arcomat,
patak vize jól megnézi,
gyors mozdulattal elviszi.

Sűrű köd rejtegeti fájdalmamat,
lelkem mélyén ismerős dallamok,
csillag-fény nélkül bátran indulok,
sötétségnek én ajánlom sorsomat.

Minden ordas pár nélkül magányos,
a szél visszhangozza vadul dalomat,
lesöpri zúzmara-szőtt kánonomat.
Útszélről fölrepül egy szép táltos,

körülöttem a mindenség ...

Először
tárgyainkat hullatjuk el
Aztán
a megszokott
mozdulatok
lassan tétovázni kezdenek.

Szájba vernek emlékeink.

Vágyaink
lyukas lavórján,
fénnyel és harmattal
már csak önmagát
öblítheti tisztára
a megkésett felismerés:

amikor
maradék bátorságunk
protézisével
apró örömöket ...

Hófehér ágyban, színes éjszakában,
halkan sír, piheg a zöld, a kék, a lila,
a csíkos, a pöttyös és a tarka,
színes éjszakából kilépett a fekete,
táncolni támadt kedve,
acél-kasza a szögön lógva figyel,
szobában láthatatlan fekete köntös
meglibbenti a levegőt.
\'Nem kell a síró masina,
a pihegő zöld,
a kék valahogy ridegebb, ...

Ablakomon hiába keresem a csillagot,
ránézek, látom ahogy a ködfátyol mögül
egy bika lángot lövell orrából,
lángnyelvét elnyeli az éjnek leple,
az üvegről felém egy árnykép hízeleg,
mint a kedves vendég, vidáman integet,
ikertestvérem az, vagy én vagyok,
aki önmagát keresi téli alkonyon,
felelet helyett félálomba ...

Ha Isten valóban számlálja könnyeim,
amiket
mások váltanak ki,
azt is,
amik befelé folynak,
ezért lesz
sós az ételem
amit főzök,
és
lekozmásodik benne az életem...
Sárkányok táncát járom
a tengerfenéken,
kiemelem a Holdat a
tengerből éjjel,
közben észrevétlen,
életem ekéje
barázdát szánt
arcomra, ...