Lásd meg bennem
ami jó,
ránctalanítsd
ki a rosszat,
mert
vagyok vétkes,
vakon
falnak rohanó,
távolságtartó
keményszívű,
meg
napsugarat
árasztó
jólelkű,
vagyok a
változatosság,
meg a balek,
az unalom erejét
nem ismerem.
Vagyok
kötelesség ...

Értéktelen holmikat őrzök,
tudatom alatt lappang
gonddal párosult búbánat,
szabadulnék, de nem tudok,
hogy dobjam el kedvenc kacatom,
hogy feledjem el a lelki sebeket,
nincs itt már hely újnak semminek.
Értéktelen holmikat őrzök
szekrényben, lelkemben...
elmorzsolgatom emlékdarabjaimat,
elűzöm a nyomasztó gondokat,
ne szorongassa ...

Mikor éjszaka lehunyod a szemed,
Az álom mindig megmutatja neked,
Mit is akarsz te valójában,
Mit rejtegetsz szíved legbelső bugyrában.

Álomképként eléd vetül a vágy,
Vagy egyszerűen az, amire sokat gondoltál.
Félsz, sikongatsz, és sokat nevetsz,
Majd mikor felébredsz megnyugvást nyersz.

Ne feledd, az álmod nem ver át,
Ő csak azt ...

Vízesés körül hűvös pára,
szemet homályosít a nyárban,
arcomon a gyémántcseppek,
elmúlt időről zengnek.
Nem én gyönyörködök
vízesésben, hegyben, fákban,
Ők adnak nekem a múltból árnyat,
szeretgetnek, biztatgatnak,
kis patakhoz csalogatnak,
megmutatom az arcomat,
patak vize jól megnézi,
gyors mozdulattal elviszi.

Sűrű köd rejtegeti fájdalmamat,
lelkem mélyén ismerős dallamok,
csillag-fény nélkül bátran indulok,
sötétségnek én ajánlom sorsomat.

Minden ordas pár nélkül magányos,
a szél visszhangozza vadul dalomat,
lesöpri zúzmara-szőtt kánonomat.
Útszélről fölrepül egy szép táltos,

körülöttem a mindenség ...

Először
tárgyainkat hullatjuk el
Aztán
a megszokott
mozdulatok
lassan tétovázni kezdenek.

Szájba vernek emlékeink.

Vágyaink
lyukas lavórján,
fénnyel és harmattal
már csak önmagát
öblítheti tisztára
a megkésett felismerés:

amikor
maradék bátorságunk
protézisével
apró örömöket ...