Nő vagyok,
ki
három férfi
erejével
éltem meg az életet.
Harcot vívtam
másokkal és önmagammal,
oroszlánként küzdöttem,
fájdalmaim
emlékleplét
a világűr nyelje el.
Legyen erőm
végigélni
hátramaradt életem.

Amikor még beszélni tanuló
babaként igyekeztem, az anyai
szó számomra olyasfélét jelentett,
mint felnőttnek az álom, valaki

...

Munkás a neved, nem állampolgár,
szeptember söpör, arcod őszi sár!
Rogyásig űzöd a döglött vadakat,
zsebed likas fazék, nyúzott kakas.

Vagy a kövér halál, vagy gebe élet!
Hát idáig fajult a család-szemlélet!?
Dolgozz, még ha vér mordul szívedből!
Vágd még a vasat is, mert: Van más tőr!

Tágasabb az erdő, szabad a virágos ...

Oszt emlegetnek e rojtos hazaiak,
kik testemtelen napban égnek,
kik állanak a szürke vijjogásban?
Én meg itt nyavajgó setétben élek...!
Merre vagytok ti édeni csibészek?
Már nevetve kezdek beleremegni!
Valahol nékem szövődik fecskefészek,
kívánnák pálcás húsában hemperegni.
Zörgő husángok, azok merészkednek,
most minden torz kalapács ...

Pillanatból lesznek
percek,
percekből a mindenségek.
Észrevétlen elsuhantak:
napsütéstől
fénylő napok,
éjjelente
rőzselángból
a szikrázó
csillagok.
Volt
mennydörgés
csúf viharral,
bomba-szántotta határ.
Szemetesbe dobok mindent!
Emlékcsipet sem kell már!
Enyém lesz mind,
ami most van,
ami még nincs, ...

Fáradt lelkem elhagyott,
tán nem is én ültem
a széken,
valaha nagyon régen.
Csókkal akart
kedveskedni az élet.
Mért nem értette soha:
ordíthatnék kedvem volt
mert,
valahol a sötétben
elvesztettem,
nem kerestem
mindazt, ami úgy éltetett:
hitemet az emberekben
barátságban,
szerelemben,
szeretetben.
Lépni, menni, ...