Néha csak egy perc az élet,
de ettől Te a jobbat reméled.
S néha milyen az élet?
A rossz jön csak,
s a jót hiába reméled.
Ahhoz, hogy a jó jöjjön el,
nekünk egymásért
mindenkinek tenni kell!
Csak a jótett jár jószívvel.
A jó csak ad és nem követel.

A bevonulás

Már az örökkévalóság felé,
De ma még az itt rekedtekért,
Poros sarud elé szórt, haldokló
Sziromszőnyegen lépkedsz.
Kívül mámoros sereg,
Belül keserű öröm ölel.
Mérhettél volna egyedül is,
Teremtő végtelennel,
De porhoz jöttél a porba,
Felemelni kegyelmesen,
Hátha nyer ünnepet
A bűn felett!
S szomorít mégis ...

Ágakon vastag zúzmara,
bújna a veréb, nincs hova,
faágak között egy bagoly
erősen figyel, hu hu gol.

Délután indul portyázni;
nem kell Őt ezért dorgálni.
Ellátja magát, zsákmányol:
verébtől marad ő távol.

Nagy fenyőn lakik családja,
innen a mezőt belátja;
elindul sötét éjjelen,
csőrében ott az élelem. ...

Ó, Istenem, bocsáss hát meg nekem !
Vedd észre hát, feléd emelem kezem!
Vágyom a szépet, a jót kívánom nagyon,
Rád nézek, és látom, nálad a hatalom !

Ó, Istenem, nézz le rám, és segíts hát,
Légy hű társ, légy jó barát !
Ember légy, vagy emberséges inkább velem,
Gyógyítsd lelkem, szívem sötét verem!

Fénytelenség honol benne, ...

Kacéran csillan a borom a poharamban.
Bú, s bánat! Menj a pokolba!
Bort a poharamba, dalt a torokba!
Tölts még, vincellér fehéret a poharamba!

S ha majd a bánat lement a pokolba,
s ha létemet semmi gond már nem nyomja,
akkor add a vöröset a poharamba
és a még vígabb dalt a torkomba!

S ha majd gond, s bú az embert nem nyomja,
akkor lesz-e borral, ...

Jóanyám általában megsejtette,

sőt óvatos ember lévén, észlelte

is néha a rá leselkedő veszélyt,

s próbálta dolgai következményét
...