Jön az éjszaka. Zúg a szél.
A hideg a sötéttel beszél.
Mond neki zord, hideg szavakat.
Éj sötétíti be a tájat.

Négy középkorú lelkész üldögél

egy padon, élvezik a napsütést.

- Nos, ha már ilyen jól együtt vagyunk -

szólal meg az egyik pap - ragadjuk



meg az alkalmat, a dolgainkról

beszélgessünk, de a gondjainkról

sem feledkezzünk meg. Mindannyian

bólogatnak. - Kezdem, mind az, ami



nyomja lelkemet: ...

Érdekes, minden férfi azt hiszi,
egyedül is képes helytállni, ám
az igazi férfiú feléri
ésszel, a pártfogást, a támogatást,

a nyíltszívű bátorítást és a
hűséges társakat bizony semmi
sem helyettesíti, noha néha
elgondolkodom, hogy mennyi mindent is

nyújtunk az édes hölgyeknek... Rémlik,
sokat, jóllehet ...

A táj egy nagy víztenger!
Mint egy kegyetlen henger
mindent, mindenkit leteper.
Maga alá hajt mindent,
amit az ember maga teremtett,
házat, állatot és az embert.
Mi állítja meg e tengert,
mit a gyarló ember teremtett?
Pusztítja a természetet,
az így bünteti meg az embert!
S e büntetés addig zajlik,
míg a természet kínnal vonaglik!
Ha sz ember ...

Az emberekhez és a tárgyakhoz fűződő

emlékképeim olyanok – ami különös

lehet egyeseknek -, mint a már kialvó csillagok

fénye: hatása jóval tovább tart, mint ahogy



gondolná az ember, az események után

is sokáig érvényesül, a talán furán

hangzik, de semmi sem avul el oly gyorsan - fölöttébb

sebesen -, ...

Nem is tudom, ki hogy van vele, de

a mély kudarcokból gyakran könnyebb

kilábalnom, mint a nagy sikerek

után továbblépnem és jobb, ha csak öt ember



tud énrólam olyasmit, amire

büszke vagyok, mint ha kérem ötven

millió valami olyant, melyre

nem… De, főleg annak örülök, hogy tőlem



a zűrök távol ...