Mielőtt meghalok,
Intenek még felém
A nárciszok.
Mielőtt meghalok,
Hallom még, hogy
Csöppen az eresz,
Hólevet ereszt
Alvó ibolyára.
Mielőtt meghalok,
Kakukk rikolt rám
A füzesből láthatatlanul.
Mielőtt meghalok,
Még kézen foglak
A Tisza parton,
S üzenünk messze,
Messze, a habokkal,
Hogy akkor is lesz szerelem,
Amikor mi már ...

Vak világban fénylő álmokat,
Csillaghalálban, állócsillagot.
Keresek, hogy kereshessek,
Keresek, amit nem találhatok.
Keresek éjszakáimra nehezült,
Kialvatlan álmot,
Jeges-titkos jégvirágot,
Ablakra mart mese világot.
Keresek, amit még találok,
Csillagszórós szívemmel,
Egy kézfogást, ha készen álltok.

Hóhullás szakad ránk langyos télben,
Istállónk romos,
Nem tapodja már barom a hídlást,
Rongyosok kéredzkednek
Az üres jászol elé. A Te néped Uram!
Üres markukat fagy rántja ökölbe,
Szemükben szégyen a létük,
S szívesen letennék már lábad elé.
Feszítsd meg őket Uram! Mert
Kárhozatba esnek, ha mindet
A fagy viszi el!

Halkan beköszönt a tavasz a házunk ablakán.
Végigfut fénycsókja a szomszéd ház oldalán,
majd elsiklik a ház melletti park sétányán
és szétterül a kékes-felhős ég alján.

Szikrázó víz és virágos város
vonzza a számos látogatót;
szökőkút árja, vízsugár tánca
elvarázsolja az átutazót;

parkok vén fái
sorsokat látnak,
csendre vigyáznak,
őrzik a mát,
templomok tornya,
századok óta
állja az élet
vad viharát.

Ékkő e város, országunk szépe:
virágos képe szívnek öröm; ...

Vadul habzsolom a szépet,
a madárdalos virágos rétet.
Szívem a szépséggel telik.
Ment a tél, a tavasz érkezik.

Egy kis virág a szép tavaszi réten
frissen ringatózik a meleg szélben.
A tavasz illata van a levegőben
a madarak szép dala kíséretében.