A tudás, az nagy hatalom, otthon hallottam

jó néhányszor, ennek ellenére valóban

nem tettem meg mindent, hogy felvértezzem magam

a mielőbbi megszerzésére, de hamar



levetkőztem a gyermekbetegségeimet,

diplomát is átvehettem. Reményeimet

beváltva, tudás birtoklásával elértem,

kevesebbet ítélkezem, s jobban ítélek...

Csattog a metszőolló és zizzen a fűrész!
Milyen sok fa van itt és milyen kevés a kész!
Tisztítgatom a fákat. Tervezem a termést.

A nyárnak gyümölcsei kívánják e ténykedést.
Ennek a sok mukának a csodálatra méltó eredménye
lesz majd a sok finom gyümölcs fogyasztásának ízélménye,
hiszen ezektől is függ mindannyiunk er eje és egészsége!

Hitemet, reményemet, álmaimat sohasem

fogom elveszíteni, mert én még mindig hiszek

az emberek jóságában s azt tartom fontosnak,

hogyan is élem az életemet, nem pedig azt,

mikor s hogyan halok meg. Hinni kell a jóságban...

Nem figyelek az intrikákra!
Fütyülök az intrikus világra!
Egyenes szó zengjen télen-nyáron,
őszinteség legyen úr a világon!

Az őszinte szónál kevés a nemesebb.
Szeretet és ez vezesse az életemet
végig kísérve a földi létemet
meghatározva az értékrendemet!

Szemeiben tétova, riadt fény ül
ahogy ténfereg a buszon egyedül.
A sok ember nézi és nagyon sajnálja,
de közülük egy sem az Ő gazdája.

Ide-oda izgatottan járkálva
saját helyét sehogyan sem találja.
Milyen lelkületű az az ember,
aki egy szerető lényt kidobni mer!?

Az autóbusz egyre csak megy az útvonalán
egy nagyon bánatos kutyát is ...

Elmúlt egy év. Idősebbek lettünk.
csak a rossz ne tartsunk ki mellettünk!
Amikor most poharat ürítünk,
őszinte vágytól telt a szívünk,
hogy most már csak jóban legyen részünk,
s ami rossz, szakítson végleg velünk!