Ha nem tudom, mit akarok,

gyakran ott kötök ki, ahol

nem akartam. Ám azt nagyon

jól tudom, önajnározó

magatartással nem jutok

sehová sem e világon...

Az életemben voltak olyan

időszakok, mikor aggódtam

sorsom, családom sorsa miatt,

a rettegéseim álmatlan



éjszakákat okoztak, ámde

a szilárd hitem olyan volt, mint

a puha párna… Megértettem,

én csak akkor győzhetek – nyerni



már sportemberként is imádtam –,

ha hiszek ...

Volt idő, mikor túltengett
bennem az önbecsülés, öntelt,
hetyke modort erőltettem
magamra, bár csak emelt fővel,

büszkén akartam – szerettem
volna élni. Fölényeskedést
egy idő múltával szépen
levetkőztem, helyét szerénység

vette át, mely büszkeséggel
párosulva igazán vonzó,
nemes egyszerűséggé lett.
Gőgöm elillant ...

Előre tervezéshez nem ragaszkodtam

sohasem, mivelhogy az élet túl rövid,

és majdhogy nem olyan kiszámíthatatlan,

mint az időjárás. Az idő felőrli,



megeszi ember idegrendszerét, noha

olyan, akár a szél, borzasztóan gyorsan

elsöpri útjából a könnyű dolgokat

és maga mögött hagyja a súlyosakat...

Bárki bármit is állít, nem számít,

nekem az a magvas véleményem:

a Napkorong főszerepet játszik

a globális felmelegedésben...

Havas fészkébe tesz tojást a nyuszi.
A hófedte tájat Ő így díszíti!
De a hóban nem fagy meg a szeretet.
Szívünk tegye szebbé ezt az ünnepet!

Ám a hó egyszer elolvad.
Nyoma sem lesz a hónak.
De a szeretet örökké él.
Tartósabb az elhúzódó télnél!