Soha nem uralkodhatnak rajtunk a tárgyak!
Kizárólag mi lehetünk rajtuk az urak!
A gondolatot szolgálják, hisz ők az utak,
amelyen agyunk más emberbe áthat!
Bár könnyíthetik az életünket,
de megszerzésük végcélunk nem lehet!
Kellenek, hiszen szolgálnak minket,
és velünk együtt az életet!
Kizárólag mi lehetünk rajtuk az urak!
A gondolatot szolgálják, hisz ők az utak,
amelyen agyunk más emberbe áthat!
Bár könnyíthetik az életünket,
de megszerzésük végcélunk nem lehet!
Kellenek, hiszen szolgálnak minket,
és velünk együtt az életet!
Olvasták: 417
Élet,
Az Ön versének a helye...
A lehűlt levegőnek már borotvaéle van,
a gyengülő Nap az ólomszürke felhőkbe bújt.
Az erős szélnek már harapós kedve van.
A sárga avar az őszi eső sarába hullt.
A felhős időnek már gyanúsan hószaga van.
A Természetnek nyugalma csak látszólag van,
hiszen az új Tavasszal a szél már új életre fúj!
a gyengülő Nap az ólomszürke felhőkbe bújt.
Az erős szélnek már harapós kedve van.
A sárga avar az őszi eső sarába hullt.
A felhős időnek már gyanúsan hószaga van.
A Természetnek nyugalma csak látszólag van,
hiszen az új Tavasszal a szél már új életre fúj!
Olvasták: 482
Élet,
A bánatnak nincsen színe,
nincsen neme, nincsen íze,
nincsen szeme, nincsen teste.
A bánat a fájdalom lelki üzenete.
Ha egyszer a fájdalmak oka megszűnne,
akkor, hiszen, a fájdalmak is eltűnnének.
nincsen neme, nincsen íze,
nincsen szeme, nincsen teste.
A bánat a fájdalom lelki üzenete.
Ha egyszer a fájdalmak oka megszűnne,
akkor, hiszen, a fájdalmak is eltűnnének.
Olvasták: 371
Élet,
Tócsa az útszélen
ebben a télben
a boldog szélben
felette a légben
egy falevél repked.
A hidegtől fázósan reszket
az utcán siető ember.
Ám a Nap már gyengén világít,
és a hideg elhatol a csontig.
ebben a télben
a boldog szélben
felette a légben
egy falevél repked.
A hidegtől fázósan reszket
az utcán siető ember.
Ám a Nap már gyengén világít,
és a hideg elhatol a csontig.
Olvasták: 496
Élet,
A saját sorsunk fog minket feldarálni.
A sors az lehet Isten, izmus, akármi!
Mi csak alanyok vagyunk, kiket kell darálni!
Pusztítva egymást, őröljük az életet
nem véve észre, hogy törten élni nem lehet !
Te őrült! Ne daráld szét, ne bántsd az életet!
A sors az lehet Isten, izmus, akármi!
Mi csak alanyok vagyunk, kiket kell darálni!
Pusztítva egymást, őröljük az életet
nem véve észre, hogy törten élni nem lehet !
Te őrült! Ne daráld szét, ne bántsd az életet!
Olvasták: 416
Élet,
Az álommal telt maradék éjben,
a szürkés-sárgás ásatag fényben,
az álmot űző, ásító kényben
a jövő nappal márá bent világít.
a szürkés-sárgás ásatag fényben,
az álmot űző, ásító kényben
a jövő nappal márá bent világít.
Olvasták: 395
Élet,
