Álmok szőtte kuszaságban,
azok tovaszálló tudatában
keresed nyugodt helyed,
ha megtörve is, de végre megleled.
Kis kápolnában, kezed kulcsolod imába
s kérdezed önmagad hiába :
Ember, ember ellen vétkezel !
Mondd miért teszed?
Éled a hited,
szeretettől virul szíved,
most mégis az ádáz küzdelem, a harc,
néha ettől torzul az angyali ...

Gyermekmese az nem semmi se.
Gyermeklélek eledele.
Hadd teljen a lelkük vele!
Így lesz szebb az ember léte!

A boldogság az ritka alkalom,
kék madarát soha sem láthatom,
mert az szüntelenül másfelé száll
és ahol járok, ott soha meg nem áll.
Húsvétkor is itt járt, de tovaszállt.
Egy szív hiába várta, mert meg nem állt.

Művek, mint az életünk maga,
mai sorsunk kemény bírálata,
minden öröme és komikuma,
képek mint a népélet ma!

Képek rólunk vászonra álmodva,
jó elmerülni e szép álomban,
jó lenni e festői világban,
részesülni e művészi áldásban!

Poémák hada lepte el eszem
Múzsám röptette képzeletem
Nem fáj többé rád gondolnom
Az idő begyógyította bánatom

Egy emlék, fénykép vagy csupán
Elmém mélyének fojtott koncán
Emlékemnek Te voltál kedves
S szívemnek igazán tökéletes

Tíz méter és tíz év köztünk
Egy gondolat volt mit űztünk
Vagyis csak én voltam az ...

Esik csak esik a hó, fedi a tájat, mint a paplan.
A kicsi tanyák ablaka alóla kivillan.
A távolban haragos kutyák hosszan ugatnak.

Nyugalmas csend ül a tájon.
Néha egy szarkakárogás
tör utat e csendbe kiáltón.