Távolból a Badacsonynak hegye látszik.
A Nagybereken a napfény játszik.
Kisvonatunk döcög e szép tájon.
Szívem örül ennek a sok szépségnek.

A közelben fácánok vannak.
Távolabb magaslesek állnak.
Az égen felhők látsz anak,
mögéjük bújik el a Nap.

A felhőkből néha kikikandikálva
küldi meleg sugarait a tájra,
erre a gyönyörű ...

A látóhatáron szépségesen terül el a tó.
Jobbról Somogy, balról Veszprém és Zala megye látható.
A Nap önfeledten fürdik ebben a gyönyörűségben.
Az ember szinte elbódul e sok isteni értékben.

Milyen hatalmas, dicső isteni akarat
az, amely ilyen nagyszerű szépségeket ad!
Ember! Vigyázz ezekre az értékekre,
hogy ezeknek soha ne legyen vége!

Az embernek lelke telik szépséggel,
ennek a sok szépségnek ígézetével.
Ez a hangulat valósággal elvarázsol,
elvonatkoztat a mának világából.

Szinte érzem a múlt bölcsességének a jelenlétét,
a helikoni eszme ma is élő értékét.
Miközben ezeket sorokat írogatom
az ősz jele, egy sárgult levél füzetemen landol.

Áruk jobbra, áruk balra.
Tömeg hullámzik, s tűnik tova.
A Nap pihen az árukon,
átkíváncsiskodik egy felhőlukon.

A szél még nem adja fel.
Dudorászva a Napnak felel.
A Nap szétnéz az áruk során,
az árukkal telt pultok sokaságán.

Majd tovább megyünk a Fő térre,
annak is egy nagyon szép szegletére.
Itt jön ki e vers a tollamból,
s ...

A fonyódi hegy zöld lombos komor tömbje
hosszan nyúlik bele az ég kékjébe.
Alatta a kikötőben hajók ringnak,
mert a szélnek ringatózva bókolgatnak.

A mólón sokan sétálgatnak
örülve a reggeli Napnak.
A Badacsony ide látszik.
Szürkés tömbjén a Nap játszik.

Horgász ül csendben a móló szélén.
Mereng egy jó fogás reményén,
majd ...

A túlsó part szürkülve
bújik bele az estbe.
Majd az estnek köpönyege
terül rá e szép vidékre.

A Nap eltűnik nyugaton
és jön az esti nyugalom.
Megpihen a szép Balaton,
nyugalom, csend van a partokon.

Nem mozdul semmi. Szél nincsen.
A parti nádas szép zöldje
színesítve a tó vizét
díszíti ezt a szép estét.