Egy fodor se’ lebben
A csöndes tavon;
Csönd van a szívemben,
Nincs dal ajkamon.

Csillagok felettem,
Lenn is csillagok…
Én mindent feledtem,
Azt is, ki vagyok.

Feledem, mit tűrtem,
Hány vihar űzött…
Lengek már az űrben,
Csillagok között.

Ringok csillagfényben
Nesztelen vizen…
Hogy valaha éltem,
Már azt sem ...

Volt egy különös álmom
Szálltam az évek fölött
Félelemből felnőttem
Kölyökhősök mögött

Függönyök összehúzva
Egy villamos felborúlva
Hályog remeg az ég szemén
Ólmos szürke az utca

Madarak elhallgattak
Valahol egy ablak csörren
Mordul távolból a föld
Lánctalp csikorog a csöndben

Rádió ontja a híreket
A szívek ...

Elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk, több nem lesz nekünk,
elhagyjuk az iskolánk kapuját,
mert fut tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint vonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj,
poggyászunk a megszerzett ismeret,
e tudással fogunk élni már.

Mi búcsúzunk, s osztályunk küszöbét
nem lépjük át mint diák soha,
és nem ...

A kert fái alatt zene szárnyal.
Versenyre kel a friss madárdallal.
Átölelik e kerti világot
szétterjesztve ezt a boldogságot.

Onnan tovább felröppennek az égig
és vissza a szépre vágyó szívekig.
A zene és a madárdal együtt szárnyal
és ölelkezik a rájuk vágyó világgal.

Halász István
Rózsavölgy, 2015. június 12.

Ittam a hegyeink parázsló borát
Csókoltam néma éji angyalt
Ütöttem pohárral a dal ritmusát
Míg csak rám nem talált a hajnal

Ó a tánc elült a dalnak vége már
Haza ballagunk én s a hajnal
Lehajtom fejem szívem félrevert harang
Összefogódzunk én s hajnal

Jártam az erdőt a hegyeken túl
Egymagamban a fölkelő nappal
Dúdoltam magányom ...

Az égbolt mintha nem is ünnepi lenne,
úgy burkolózott be a szürke fellegekbe.
Tegnap viszont napfény ragyogott az égen.
Reménykedtünk az ünnep szépségében.

De az ünnep ennek ellenére is szép,
mert érezzük a csodálatos lelkiségét,
hisz kimutatja a hitünknek az értékét,
nagyon magasztos, meghitt, tiszta érzését.

Az igazi szépség nemcsak ...