Elsárgult levelei az ősznek
a kertre takarót terítenek.
A szürke felhős égen
vastag felhők állnak tömören.

Az eső áztatta füvön
az ősz halkan be-beköszön
és elmereng némán, esendőn.
Eső koppan minden háztetőn.

Halász István
rózsavölgy, 2015. november 09.

Jön a tavasz!
Bár a hideg hava maraszt.
A szívem várja a tavaszt.
Dalol a madár. Jön a tavasz?

Meleg szobából minden szépnek látszik.
A vidám napfény az utcára csábít.
A hideg a szobából nem érződik,
de menjünk csak ki a ház ajtajáig!

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. február 22-

Honnan hová vezethetnek?
Honnan jövet merre mennek?
Nem tudni. Hóban erednek
és a fehér hóba vesznek.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. január 11.

A leeső hó fehér vattatömege
világít bele az éjszaka sötétjébe,
majd mint habkönnyű, puha, lágy tejszínhab
lesz pehelypaplan takarója a világnak.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. január 07.

Ablakomból gyönyörködve
cukortáj ötlik a szemembe.
Az ágak, fák komor feketéje
hóval fehérítetten néz az égbe.

Körös-körül mindenütt, amerre a szem ellát
porhó takar házat, bokrot, füvet, fát.
Körös-körül amerre a szem ellát
a tél csendben vette vissza elvesztett uralmát.

Halász István
Pestszentlőrin c, 2003. január 05.

Az egészség a világon legnagyobb kincs.
Ezt talán akkor érezzük, ha már nincs.

Nagyon könnyű elveszteni
és milyen nehéz visszaszerezni!

Éppen ezért legjobb rá vigyázni,
mert ekkor nem kell visszaszerezni!

Az egészség közös kincs,
a hiánya közös kín!

Halász István
Budapest, 2002. október 18.